PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

újabb klasszikusokat, Ady, Arany, Petőfi, Kosztolányi, továbbá Móricz Zsigmond, Illyés
Gyula, Bródy Sándor, Aragon, Gorkij, Barbusse, Anatole France írásait, néhol még József
Attiláét, Gábor Andorét és Gergely Sándorét is.
Általában a munkásság 8-10%-a használta, politikailag kevésbé öntudatos része. A forgalom a
helyi viszonyok szerint rendkívül különbözően alakult, a Rimamurányi-Salgótarjáni Kőszénbánya
1200 kötetes állományából 1928-ban 3477 kötetet kölcsönöztek ki, az Államnyomda
1000 kötetéből 1932-ben 14-et, 1940-ben 40-et.
Állami támogatással különféle, általában nacionalista-vallásos jellegű egyéb könyvtárat is
szerveztek. Ezekhez tartoztak a keresztényszocialista szakszervezetek könyvtárai. Számuk
Bodor Antal szerint már 1922-ben 51 volt. Nagy részük nem érte el a 600 kötetnyi állományt,
csak a vasutas és villamos szakszervezeteké állt már 1929-ben 1800, illetve 1000 kötetből.
Az egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO) keretében az Actio Catholica munkásifjak
részére létesített kisebb könyvgyűjteményeket. Forgalmuk minimális volt.
Kölcsönkönyvtárak
A közművelődési és népkönyvtárak nem tudtak minden igényt kielégíteni, e polgárságnak,
főleg a kispolgárságnak egyes rétegei nem találták meg bennük az őket érdeklő olvasmányokat.
Ezért szívesen fordultak a magántulajdonban levő, kizárólag üzleti haszonra dolgozó
kölcsönkönyvtárakhoz.
A statisztikák nem tüntetik fel állományukat, forgalmukat, még számukat sem, de tudjuk,
hogy ez a két világháború közt lényegesen megnőtt. Néhány lapkiadó is tétesített kölcsönkönyvtárakat
- főleg propaganda célból -, ahonnan az előfizetők ingyen vagy legalább
olcsóbban vihettek haza könyveket. Ilyen volt a húszas évek elején a Színház és Divat című
lap Irodalmi Szalonja. Itt egy helyen működött a folyóirat szerkesztősége, a kölcsönkönyvtár,
egy színház- és hangversenyjegy-iroda, továbbá egy zeneműkereskedés. Hasonló vállalkozása
volt Az Újságnak is; ez egészen a harmincas évek végéig működött.
Pár nagyobb cég (Langer Norbert, Lauffer Tivadar kölcsönkönyvtára, a Modern kölcsönkönyvtár)
mellett számos kisebb is tevékenykedett. Tulajdonosaik közt nagy számmal akadtak
könyv- és papírkereskedők, sőt Tatay Sándor személyében író is. Sok szerényebb viszonyok
közt élő nyugdíjas vagy özvegyasszony is alapított házikönyvtárakból, férje hagyatékából és
néhány hozzávásárolt kötetből kölcsönkönyvtárat, amelyek nem biztosítottak nagy hasznot
tulajdonosaiknak, de azok meg tudtak belőlük élni, és 600 kötetes állományukkal sikerrel
versenyeztek a közkönyvtárakkal. A kölcsönkönyvtárak egyik nagy előnye az aktualitás volt,
megjelenésük után rögtön megvették - lehetőleg több példányban is - a legújabb, legdivatosabb,
legkeresettebb műveket, és azonnal az olvasók rendelkezésére bocsátották. Túlnyomóan
szépirodalmat vásároltak, mégpedig elsősorban regényeket, legfeljebb néhány népszerű
természettudományi vagy áltudományos szociológiai művet.
Sikerük másik tényezőként említhetjük, hogy tömegével szereztek be olyan könyveket is,
amilyeneket a közművelődési és a népkönyvtárak nem vettek meg. Ilyenek voltak az alacsony
színvonalú, ponyvához közel álló kalandos és cowboytörténetek, továbbá olyan regények,
amelyekben a gépírókisasszony a gazdag gyároshoz, a milliomos kisasszony pedig a szegény,
de tehetséges mérnökhöz megy feleségül.
Az állomány egy rétege az erotika határát súrolta, vagy pedig kifejezetten erotikus volt.
235