PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Ponticus Virunensisnek 1490-ben Taddeo Ugoletóhoz írt levelében, amelyben arról olvasunk,
hogy Ugoleto, Mátyás király megbízásából, mindenféle könyveket szerzett be az egyetem
számára: „akinek [ti. Mátyásnak] Pozsonyban igen jeles akadémia fölállításában és mindenhonnan
minden tudomány minden tudományos férfiának és latin s görög kódexeknek idehozásában
a legkedveltebb intézője és követe voltál Itáliában és mindenféle nemzet között”.
Ugoleto tehát, aki a Corvina könyvtárosa volt, és aki a Corvina számára tett könyvbeszerző
utakat, a pozsonyi egyetemi könyvtár érdekében is tevékenykedett. Az is kiderül ebből, hogy
Mátyás, aki később az egyetemmé fejlesztendő budai domonkos studium generale könyveiről
gondoskodott, már a pozsonyi egyetem könyvekkel való ellátását is támogatta.
A pozsonyi egyetem egyik könyvtárosának a nevét is tudjuk: Nicolaus Schricker von
Hüttendorf, a pozsonyi egyetem dékánja egyszerre volt a káptalan és az egyetem könyvtárosa.
Ebből arra következtethetünk, hogy a pozsonyi káptalan könyvtára szolgált egyetemi
könyvtárul is. Úgy látszik azonban, hogy az egyes fakultásoknak külön könyvtáraik is voltak.
Ez derül ki az egyetem egy fönnmaradt hiteles kódexéből. A bécsi Cod. 4596 jelzetű kódexet,
amely Máté evangéliumához írt kommentárokat tartalmaz, Sigismundus Obrecht de Lengenvelde
baccalaureus ajánlotta föl 1474-ben, magisterré avatásakor az egyetem teológiai
fakultásának.
Talán még egy másik könyvről is föltehetjük, hogy egykor a pozsonyi egyetemé volt.
Lehetséges, hogy a Széchényi Könyvtár Inc. 197 jelzetű ősnyomtatványát, Nicolaus de Ausmo
Supplementum Summae Pisanellaéjét (gyóntatási kézikönyv), amelyet Mátyás király hiteles
könyveként tartunk számon általában, IV. Sixtus pápa - akinek a címere rajta van a magyar
címer mellett - nem Mátyás király könyvtára, hanem a pozsonyi egyetem számára küldte. A
könyv ugyanis Pozsonyban maradt fönn, és az nem nagyon valószínű, hogy a pápa egy
Velencében nyomtatott gyóntatási kézikönyvet ajándékozott volna a király humanista jellegű
könyvtára számára. Sokkal inkább szükség lehetett erre az egyetemi teológiai oktatáshoz.
Humanista főpapi könyvtárak
A Corvina könyvtárnak Mátyás király halála után bekövetkező hanyatlása egyáltalán nem
jelentette a magyarországi könyvtári kultúra hanyatlását. Sőt ellenkezőleg, a fejlődés még
nagyobb arányokat öltött. De ez a fejlődés kétirányú. Egyrészt tovább gyarapszanak a főpapi
humanista könyvtárak, s újak is alakulnak, másrészt most indul meg igazán a nyomtatott
könyvek szétáramlása az országban, ami már a hetvenes évek óta egyre fokozódott.
Humanista főpapi könyvtára nemcsak Vitéznek és Janus Pannoniusnak, hanem más művelt
egyházfejedelmeknek is volt már Mátyás király korában. A király halálával azután, ugyanúgy
mint a reneszánsz műveltség egyéb területei: építészet, festészet, ötvösművészet, a könyvtári
kultúra is decentralizálódik a főpapi udvarokba és országossá válik. Sajnos a középkori
püspöki székhelyek majdnem kivétel nélkül elpusztultak a török háborúk folyamán, s velük
együtt elpusztultak az ott őrzött könyvtárak is. A nagy tömegű, súlyos könyvanyag nem volt
alkalmas arra, hogy a közeledő veszedelem hírére elszállítsák, biztonságba helyezzék. A
menekülők a templomok arany-ezüst kincseivel együtt könyveket alig vihettek el többet, mint
egy-két különösen díszes misekönyvet vagy más szerkönyvet. Így a főpapi könyvtárakból
mindössze néhány darab maradt ránk, viszonylag sokkal kevesebb, mint a Corvinából, hiszen
ezek legértékesebb darabjait a külföldi humanisták nem igyekeztek maguknak megszerezni.
Így azután állományukról nagyon keveset tudunk. Mindenesetre, amit tudunk, arra vall, hogy a
székesegyházaik számára készíttetett, pompásan díszített liturgikus könyveken kívül a maguk
40