PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Nem folytatjuk a most már egyre sokasodó forrásanyagból a püspöki könyvtárak ismertetését.
Az eddigiekből is látszik, hogy egymástól eltérő jellegű könyvtárakról van szó, de egyik sem
kiemelkedő jelentőségű, ha Zsámboky vagy Dernschwam könyvtárához mérjük őket. Sajnos
azt a könyvtárat, amely méreteiben is, tartalmában is a legjelentősebb lehetett, Pázmány
Péterét, nem ismerjük közelebbről, mert ő nagyszombati könyvtárát az ottani ferencesekre
hagyta, és ott 1683-ban elégtek, amikor Thökhöly katonáinak vigyázatlansága folytán a
városban tűzvész tört ki. Pozsonyi könyvtára pedig beolvadt a helybeli jezsuita kollégium
könyvtárába, külön jegyzék nem maradt róla.
Pázmány utódai közül Lippay György esztergomi érsek (1600-1666) könyvtára lehetett a
legnagyobb. Ez is Pozsonyban volt, és akkora, hogy külön könyvtárhelyiségre volt szükség
hozzá, mert Lippay már 1644-ben a pozsonyi kamarához fordult, hogy a gyűjtemény jobb
megőrzése érdekében jelöljenek ki a pozsonyi várban „elegendő helyet”. Ő szerezte meg
1642-ben 3300 aranyért Bécsben Fugger Antal könyvtárát. Lippay később egész könyvtárát
átvitte Nagyszombatba. Katalógusa a halála utáni időből, 1674-ből maradt ránk. Akkor az
állomány 3032 kötetet tett ki, 23 szakba sorolva. Tartalmilag körülbelül fele-fele arányban
vallásos és világi anyag. Mikor az érsekség visszaköltözött Esztergomba, Lippay könyvtára
beolvadt a székesegyházi könyvtárba, nem mint önálló egység, hanem szétszórtan, de a
Fugger-könyvek ma is könnyen fölismerhetők ott jellegzetes fehér kötésükről, rajtuk Fuggerex
libris 1586-os évszámmal és Lippay címere. Lippay könyvtárának történetét nem írták meg.
Ugyancsak feldolgozatlan Szelepcsényi prímás (megh. 1685) könyvtárának története, pedig
végrendeletében ő is az esztergomi káptalanra hagyta könyveit, azok tehát most is ott vannak.
Könyveit saját maga tervezte ex librisszel és arcképével látta el.
Új és újjáéledő szerzetek könyvtárai
A katolikus restauráció intenzív megindulása Magyarországon a jezsuita rend megtelepedésével
és megszilárdulásával van kapcsolatban. Oláh Miklós első sikertelen kísérlete (1561),
majd Telegdi Miklós, Erdélyben pedig a Báthoryak támogatása tette lehetővé működésük
megkezdését, de rendházaik és a velük kapcsolatos középfokú iskoláik nagyméretű elterjedése
inkább csak a XVII. században következett be. Ezek a jezsuita intézmények mindig kapcsolatban
voltak könyvtárakkal. Az ő iskolai könyvtáraikat azonban a protestáns iskolákkal
szemben az jellemezte, hogy nem annyira a tanulók, mint inkább a tanárok számára gyűjtötték
és tartották fenn őket. Sajnos könyvtáraik állományáról nem sokat tudunk, mert a rend 1773-
ban történt föloszlatásakor legnagyobb részük szétszóródott, esetlegesen fönnmaradt könyvjegyzékeik
még nincsenek feldolgozva. Pedig elég nagy könyvtárakról lehetett szó, mert a
jezsuita rend nagy gondot fordított könyvek beszerzésére, és erre a rend erősen központosított
nemzetközi szervezete folytán külföldről jó lehetőségei voltak. Magyarországon pedig
nagyszombati és kassai nyomdája termékeiből részesülhet bőven.
Pontosabban ismereteink csak két jezsuita könyvtárról van. Az egyik a pozsonyi, amelynek
1639-ből való jegyzéke ismeretes. Akkor 1673 kötetből állt; fele XVI, századi, fele XVII.
századi könyv, tehát akkori értelemben modern könyvanyag volt. Ezek a könyvek főleg három
forrásból kerültek ide: Mossóczy Zakariás, Pázmány Péter és Kecskés János pozsonyi
kanonok könyvtárából. Rendkívüli módon megnőtt ez az állomány 1670-ben, amikor a hat
száműzött pozsonyi evangélikus lelkész és az evangélikus iskola könyveit a líceum épületével
együtt a jezsuita kollégium kapta meg. Hogy ezek az evangélikus gyűjtemények milyen
nagyok lehettek, az kitűnik abból, hogy a jezsuiták könyvtára velük együtt 7500 kötetre
növekedett. A könyveket ők két csoportban helyezték el: az emeleten a 3500 „heretikus és
64