PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Nagy számuk és haladó jellegű könyvállományuk ellenére - mint már említettük - a kaszinók,
olvasóegyletek és diáktársaságok könyvtárai a falusi nép és a városi kisiparosság közművelődési
gondjait nem oldották meg, noha e rétegek igényei egyre sürgetőbben jelentkeztek.
Jellemző az ilyen kívánalmakra az a megjegyzés, melyet az akkor éppen vándorúton levő
Táncsics Mihály tett az 1840-es években az izsáki kántor könyveiről: „Nem sokára valék
Zémán kántornál, s megtanulhatám, mire valók a könyvek. Ő nem végzett ugyan latin iskolákat,
de azért sok szép ismerettel bírt, miket könyvekből merített. Csakhamar átláttam, mily
nagy haszna van a könyveknek; az ő feje az enyémhez képest egész káptalan vala.” Pedig majdnem
egészen bizonyos, hogy az izsáki kántornak nem volt sok száz vagy ezer kötetes könyvtára.
Az 1848-as forradalom idején komoly politikai kérdésként merült fel ennek a problémának a
megoldása. Egy egyszerű közművelődési ember, Sallai Pál református tanító a nagyon népszerű
Pesti Divatlapban (1848. 27. sz.) „Kétgarasos olvasókör a népnek” címmel írt cikket,
melyben azt javasolta, hogy a falvakban a lelkészek, tanítók, jegyzők irányításával alakuljanak
olyan olvasókörök, melyekben a falvak népe olcsón, kevés hozzájárulás lefizetésével juthat jó
olvasmányhoz. Javaslata megtételekor józan politikai meggondolások is vezették: úgy vélte,
megfelelő politikai előrelátással szükséges a nép forradalmi lendületét úgy irányítani, hogy az
túlzásokba ne csapjon át. Véleménye szerint a jobbágyságnak „úgy tűnt fel e nagyszerű öröm
[ti. a jobbágyfelszabadítás], mint Noénak az azelőtt soha nem látott szivárvány, míg annak
megjelenését isten neki meg ne magyarázá... Az egyszerű nép esze megzavarodott, s a neki
kellően meg nem magyarázott szabadságról maga csinált magának fogalmat... Sóvárog a nép a
tudás, az ismeretek után”, de a veszedelmes jelenségeket kivédő útmutatást jó könyvek
megfelelő irányítás melletti olvastatásával el lehet érni. A népkönyvtárak megszervezésére
azonban a szabadságharc katonai eseményei miatt nem nyílt lehetőség.
A szabadságharc bukása után a kérdés újból napirendre került. Ekkor már természetesen csak
rendkívül óvatos, az önkényuralom által is elfogadható formában. A széles körű közművelődési
igényt a kormányzat nem pártolta, s inkább arra törekedett, hogy az olvasni vágyó
közönség a világi és az egyházi egyesületek, kaszinók könyvtáraiban található, politikailag
akkorra már veszélytelenné selejtezett könyvanyag felé forduljon. Ilyen volt például a szombathelyi
kölcsönkönyvtár, melyben 1161 kötet német mű mellett csak 124 volt a magyar művek száma.
Az igazi népkönyvtárak létesítésére irányuló szándékot azonban nem lehetett elfojtani. Ennek
a gondolatnak volt kiemelkedő képviselője Török János (1809-1874), a neves szerkesztő és
újságíró, 1866 óta országos főlevéltárnok. Első cikke 1853-ban, a Pesti Naplóban jelent meg,
majd Vörösmarty halála alkalmával (1855) a Magyar Sajtóban azt javasolta, hogy az ország
kétezer leggazdagabb községe állítson fel községi könyvtárat. Két év múlva megjelent újabb
cikkében községi könyvtárak közművelődési funkcióját abban jelölte meg, hogy azok
„összekötő láncszem gyanánt szolgálnak az ifjúság tanintézetei és az élet iskolája között”.
Véleménye szerint a községi könyvtárak fontosabbak, mint akár a legnagyobb magángyűjtemények
- s ebben igaza is volt, mert az ország többségét alkotó falusi lakosság
közművelődési könyvellátása megoldatlan volt, a nagy magángyűjtemények pedig (kevés
kivétellel) nem voltak nyilvánosak. A nehézséget - józan előrelátással - elsősorban abban látta,
hogy rendkívüli gondosságot kíván az állomány kiválogatása, oly módon, hogy az egyaránt
alkalmas legyen a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó olvasók általános irányú és
szakmai továbbművelésére. Szerinte ez olyan nagy feladat, mely a Magyar Tudományos
Akadémia közreműködése nélkül nem oldható meg. Török János természetesen nem egyedül
képviselte a népkönyvtári közművelődési eszmét. Mellette az ötvenes évek közepén
Szeberényi Lajos és Boros Miklós jelentkezett a lapokban hasonló témájú cikkekkel.
117