PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

segített az 1929. évi kötelespéldány-törvény, mert a Széchényi Könyvtár tisztviselőinek
lehetővé tette, hogy betekintsenek a nyomdák nyilvántartásaiba, s így ellenőrizhessék, hogy
valóban beküldték-e minden kiadványukat. Azt azonban nehéz megérteni, hogy a törvény
végrehajtási utasítása miért csak 1935-ben, hatévi késéssel jelent meg. Szankciók terén a
törvény nem volt kellőképp szigorú, a beszolgáltatás elmulasztását csak kihágásnak
minősítette, és csekély összegű pénzbírsággal büntette. Ennek az lett a következménye, hogy a
Széchényi Könyvtár 1935. évi megállapítása szerint 852 nyomda közül 223 egyáltalán nem
küldött kötelespéldányt, és 1937-re is csak 207-re csökkent a mulasztók száma. A
mulasztásért kiszabott kártérítés egy-egy évben összesen 5-6000 pengőt eredményezett.
A bibliotéka belső értékre való tekintet nélkül mindent megőrzött, de akkor még nem kapott
meg minden nyomtatványfélét. Fitz József főigazgató a következőképp határozta meg a
kialakult gyakorlatot: „A könyvtárba csak olyan anyag való, amelyről a bibliográfiai
katalogizálás szabályai szerint címleírás készíthető.” Zenemű, ex libris, metszet, térkép csak
akkor kerüljön könyvtárba, ha egy könyv része, tartozéka, másképp zenetudományi,
művészettörténeti, földrajzi gyűjteményben van a helye.
Az ajándékok sorában rendkívüli jelentőségű Todoreszku Gyulának és feleségének, Horváth
Arankának régi magyar könyvekből álló gyűjteménye (1919), valamint Apponyi Sándornak az
előző részben ismertetett hungarikum-könyvtára (1925). Mindkettőt muzeális gyűjteményként
állították fel.
A kézirattár páratlan értékekkel gyarapodott, amikor az 1932. november 27-én kötött velencei
egyezmény értelmében a bécsi Staatsbibliothekból megkapta, azaz magyar birtokba visszakapta
37 nagy értékű középkori kódexünket, köztük a Képes Krónikát, Anonymus Gesta
Hungarorumát, a Sambucus (Zsámboki) kódexet és 16 korvinát. Később, amikor a beszerzési
keret emelkedett, a könyvtár aukciókon is sok értékes dokumentummal gyarapította
állományát, így például 1938-ban 1 korvinával, 12 ősnyomtatvánnyal, 39 régi magyar
könyvvel és egy XV. századi kódexszel, Kálmáncsehi Domokos Breviáriumával.
A dologi kiadásokra fordítható összeg 1924 és 1928 közt az utolsó békeév 8%-ára olvadt le,
hiányzott a pénz villanyra, szénre, a helyiségek egy részét több télen át zárva kellett tartani.
A beszerzési keret - amiből a köttetéseket is fedezni kellett - 1930-ban volt a legmagasabb,
14.250 pengő, de 1932-ben a gazdasági válság miatt ez az összeg a negyedére esett vissza.
„Csökkent javadalmunk - panaszolja az 1931-1933-ról szóló főigazgatói jelentés - még a mai
felettébb szűk gyűjtési körünk kitöltésére is elégtelennek bizonyult. Esztendőről esztendőre
jobban érezzük annak a felelősségnek a súlyát, mely az egyre szaporodó anyag rendszeres
köttetésének elmaradása révén a mai könyvtárosnemzedék lelkiismeretére nehezedik. Előbbutóbb
rá kell szánni magunkat a kötetlen anyagnak a könyvtári forgalomból való teljes
kivonására.”
A helyhiány a húszas évek közepén lényegesen enyhült, s ebben sok érdeme volt a Múzeum
főigazgatójává kinevezett Hóman Bálintnak. A néprajzi tár és az állattár kitelepült az
épületből, egy szolgálati lakást kiürítettek, s ezáltal sikerült a könyvtár alapterületét 2470
négyzetméterről 4705 négyzetméterre növelni. Visszakerülhetett ide az ideiglenesen a
Festetich-palota korábban istállónak használt részlegében ömlesztve elhelyezett hírlapanyag.
A levéltári osztály szervezetileg ugyan továbbra is a könyvtár kötelékében maradt, de az
Országos Levéltár új épületében kapott helyet 1926-ban. A raktárak befogadóképességét
növelték az újonnan felállított Schlick-Vajda rendszerű vasállványok. Beszerzésükkel egy
időben korszerű villanyvilágítást vezettek be, modern központi fűtést létesítettek, és
berendeztek egy fényképészeti és könyvrestauráló laboratóriumot.
210