PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

egészítsük ki a Szatmár-Szabolcs megyei tanfelügyelő jelentésével: „sok tanyán ázsiai állapotok
vannak. Rettenetes lakásviszonyok, tüdőbaj, angolkór és más, az egészségtelen lakásokban
és gyenge táplálkozásnál kifejlődő betegségek tanyái.”
És a parasztság - legalábbis egy része - mégis olvasott, különösen a harmincas évektől, noha
sokuk olvasmányait a hagyományos kalendáriumok mellett a ponyva szolgáltatta, a 10-20
filléres, tehát általuk is megvehető regények.
Olvasási igényeit nem elégítették ki a népkönyvtáraknak a parasztság lelkivilágától gyakran
távol álló könyvei. Maguktól idegeneknek érezték ezeket a könyvtárakat, vezetőik nem tudták
bizalmukat megnyerni, nem érdeklődtek tőlük, hogy milyen könyveket szerezzenek be
részükre. Ráadásul kicsi volt az állomány mindenütt, hamar ki lehetett olvasni. Ezért alakult
az első világháborút megelőző évtizedekhez hasonlóan a világháború után is sok olvasókör.
1919 után ugyan a fehérterroristáktól való félelem miatt csak néhány, nagygazdákat és
kispolgárokat tömörítő egylet kezdte meg működését, de a hivatalos adatok szerint 1922
májusában már 3500-ra tehető a polgári, iparos és gazdakörök száma. Ebben a számban
bennfoglaltatik 400 tűzoltóegylet és 400 dalkör is, azaz olyan egyletek, amelyeknek nem volt
könyvtára.
Az olvasókörökről kiadott statisztikák általában nem a való helyzetet tükrözik, elsősorban
azért, mert sok olvasókör működött engedély és alapszabályok nélkül. Az Országos mezőgazdasági
címtár szerint 1937-ben az ország 3228 községében 1597 gazda- és olvasókör
tevékenykedett, ebből 26 Hódmezővásárhelyen. Más forrás viszont 1938-ban Hódmezővásárhely
belterületén 12, külterületén 52, vagyis összesen 64 kört számolt össze. Egy év alatt
nem nőhetett számuk 26-ról 64-re!
A legtöbb ilyen egyesületet az Alföldön lehetett találni: Hajdú és Jásznagykun-Szolnok
megyében községenként hármat-négyet, Békésben még ennél is többet, négyet-ötöt, míg
Nógrád, Hont, Abaúj-Torna megyében csak minden nyolc-tizedik faluban alakult ilyen
társulás. Egyes vidékeken, a Duna-Tisza köze apró tanyáin, Mezőkövesd környékén akkora
volt a szegénység, hogy az ott lakók még a csekély tagsági díjat sem tudták megfizetni, ennek
következtében nem működtek olvasókörök.
Arról, hogy a szegényparasztok miért létesítettek ilyen köröket, és hogy miért látogatták őket,
Illyés Gyula festett szemléletes képet, Magyarok című művében.
„Hódmezővásárhely határa 134.000 hold, nagyrészt középbirtok. A tanyai gazdák el vannak
zárva a világtól. Elmaradottaknak érzik magukat. És épp az elmaradottságnak ez a tudata
ösztökéli őket, hogy kapcsolatot keressenek a világgal, a kultúrával és egymással. A szétszórt
tanyák között elég sűrűn olvasókörök és gazdakörök vannak, és ami csodálatos, működnek is.
A tanyai gazda az egésznapi egyedüllét után nem sajnál 10 km-nyi gyaloglást vagy kocsizást,
hogy este valami hírhez vagy könyvhöz jusson.”
A tagok száma rendkívül változó volt, a lakosság közösségi élet utáni vágya, művelődési
igényei, anyagi viszonyai, életkörülményei, politikai öntudata szerint. Orosházán például egy
időben a népesség 15%-a valamelyik kör tagja volt, Dunántúlon viszont kevés érdeklődőt
lehetett találni.
Az olvasókörök általában szegények voltak, csak kevés művet tudtak beszerezni, de ezt a
keveset jól válogatták ki. Jókai, Mikszáth, Anatole France, Zola, Tolsztoj, Gorkij regényei
mellett Engels, Marx, Kautsky könyveit is igyekeztek beszerezni. A jobb és nagyobb
egyesületek közé tartozott a makói hagymásoké. Könyvtáruk állományáról Féja Géza adott
számot.
231