PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Az Egyetemi Könyvtár
Az Egyetemi Könyvtár a húszas években társintézményeihez hasonlóan igényes körülmények
közt tengődött.
Egy 1927-es főigazgatói jelentés panaszolta, hogy „a helyszűke miatt kénytelenek vagyunk új
szerzeményeinket a könyvtermek ablakain és padlóin elhelyezni, gyűjteményes és sorozatos
munkákat pedig a sorozat megbontásával különböző helyeken elraktározni”. Valami
segítséget jelentett, hogy Ferenczi Zoltán nyugdíjba vonulása után a túlságosan nagy igazgatói
lakás 55%-át átalakították 80-90.000 kötetet befogadó raktárnak. A harmincas évek közepére
ezek is megteltek. Ekkor Hóman Bálint kultuszminiszter, a könyvtár egykori tisztviselője
segített. Több évi részletben kb. félmillió pengőt biztosított az állami költségvetésből az
épület átalakítására és korszerűsítésére. A 7 méter magas, galériás raktártermeket három 2,3
méter magas szintre osztották, és modern vasállványokkal szerelték fel. Így a férőhelyet a
réginek háromszorosára növelték. A pince egy részét folyóiratraktárrá alakították át. Berendeztek
egy kutatótermet, a raktárakat házi telefonnal, könyvliftekkel és csőpostával kötötték
össze.
Megemlítendő azonban, hogy ez utóbbi technikai megoldása gyatra volt, mindennaposak
voltak az üzemzavarok, s ezért pár év múlva leszerelték. Az olvasóterem zsúfoltságának
megszüntetésére az udvar szintjének lesüllyesztése révén terveztek egy új, nagy, üvegtetős
olvasótermet, de ez az építkezés nem valósult meg.
A világháború előtti beszerzési átalány 53.000 svájci franknak felelt meg, az 1922-1923-as
tanévre engedélyezett 655.000 korona pedig csak 127-nek (!), tehát alig haladta meg a réginek
0,23%-át!
Az infláció megfékezése után a dotációt 250 millió koronára emelték, ebből az összegből a
békebeli könyvmennyiségnek mintegy hatodát lehetett megrendelni, s ez azt jelentette, hogy a
legújabb tudományos eredményekről hírt adó könyvekből, folyóiratokból még a legszükségesebbek
beszerzése is lehetetlenné vált. Ezért 1926-ban az egyetemi tanács a könyvtár kérésére
a hallgatók által fizetett könyvtári illetéket 12.500 koronáról 62.500-ra (=5 pengő) emelte.
A vásárlásra fordítható bevétel 1929-1930-ban érte el a csúcspontot, 103.000 pengőt, de már
1935-re, a világgazdasági válság hatása alatt, 78.000 pengő alá süllyedt. Ennek 57%-át a
hallgatók fizették, a félévi egyetemi beiratkozások alkalmából.
Az intézmény régebben igyekezett az egyetemen tanított tudományágak mindegyikének
irodalmát egyenletesen gyarapítani, 1920 előtt például megrendeléseinek 30%-át orvosi
művekre fordította. De a könyvtermelés egyre fokozódó üteme és a szűkös dotáció miatt
gyűjtőkörét korlátozni kellett, ezért az orvostudományi könyvek nagyobb mérvű beszerzését
átengedte a kari könyvtárnak, maga csak a tankönyveket és az orvostanhallgatók részére
legszükségesebb műveket vásárolta meg. Azokból a tudományszakokból viszont, amelyek
gyűjtését megtartotta profiljában, elsősorban a történelemből és a filozófiából - ideértve
mindkettő segédtudományait - megpróbálta a legjelentősebb angol, francia, német és olasz
munkákat állománya részére megszerezni.
A többi tudományból igyekezett minél több bibliográfiát, lexikont és más referensz jellegű
művet megrendelni, hogy legalább tájékoztatni tudja olvasóit arról, hogy a különböző
kérdésekről mit olvassanak. Tájékoztató művekből álló kézikönyvtára a legjobb volt
Magyarországon a két világháború között.
213