PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

kapcsolatos anyag. Annak a bizonysága, hogy a magyarországi nagyobb városok XV. századi
papságának műveltsége nem maradt el az egykorú hasonló más európai országok viszonyaitól.
Egyetemi képzettségre utal, amit a bécsi, prágai, krakkói és - átmenetileg a pozsonyi
egyetemen szerezhettek meg.
A plébániai könyvtárak használói, természetesen a plébánoson kívül, a káplánok voltak,
akiknek a száma egy-egy nagyobb plébánián a 20-40 főt is elérte, meg világiak is. A könyvek
leláncolása arra mutat, hogy használták is őket, nem pedig elzártan őrizték. Ilyen adatunk van
Bártfáról, ahol 1479-ben egy lakatos szép összeget, egy egész forintot kap egy ilyen lánc
elkészítéséért. Ez tehát mai szóval élve „prézens”-könyvtár volt. A nagyszebeni könyvtárból
azonban adataink szerint kölcsönöztek is. Jakab nagyszebeni polgármester 1442-ben egy
Bibliát kölcsönöz ki innen, meg Robert Holkot szentírás-magyarázatát; Guldner János mester
fia pedig 5 könyvet, közülük az egyik jogi munka. Bártfáról is van egy olyan adatunk, hogy
Grolok Jakab, aki a krakkói egyetem hallgatója, arra kéri a városi tanácsot, kölcsönözze ki
számára a plébániai könyvtárból a Decretalest.
A kisebb plébániai könyvtárak közé tartozhatott a körmöcbányai, amelyet 1473-ban kelt
végrendeletében már említ Krumpachi Lőrinc, és amelynek 26 kötete (egy sem szerkönyv,
hanem könyvtári anyag) még a XIX. század végén is megvolt ott. Bár ez a könyvmennyiség
nem nagy, mégis lényegében megvolt benne mindaz, ami a plébánosi munkához szükséges
volt: Biblia, szentírás-magyarázat, szentbeszédek, dogmatikai, morális, teológiai könyvek stb.
A plébániai könyvtárnak egy különleges típusát valósították meg a Szepességben. A 24
szepesi szabad királyi város számára 1405-ben négy pap alapított közös könyvtárat, amelyet
eleinte ők maguk is vezettek. Érdemes megjegyezni a négy papnak a nevét, akik a már említett
Nagymihályi Miklós fia Antal mellett az első név szerint ismert magyarországi könyvtárosok:
Nicolaus Fugisrecht, Petrus Herbord iglói „kápolnás” pap, azután a lőcsei Szent Györgykápolna
Fustrib nevű káplánja és egy György nevű lehnici plébános. Mekkora volt ennek a
könyvtárnak az állománya, nem tudjuk, mert csak 13 kötet maradt ránk belőle a gyulafehérvári
Batthyány könyvtárban és Iglón. Azt sem tudjuk bizonyosan, hogy hol volt elhelyezve a 24
város könyvtára, de valószínű, hogy Lőcsén, a Szent Jakab-egyházban, mert a XVI. század
elején ennek a templomnak a könyvtárába olvadt be a 24 plébános gyűjteménye. Hogy a két
könyvtár sokáig egymás mellett állhatott fönn, arra abból következtethetünk, hogy 1440-ben
egy lőcsei pap, Thomas de Weydenaw, az egyházjog baccalaureusa, egy kánonjogi munkát a
Szent Jakab-templomnak ad, nem pedig a plébánosok közös könyvtárának.
Falusi templomokban természetesen nem kereshetünk könyvtárakat, sem ekkor, sem később.
De arra vonatkozólag vannak adataink, hogy egyes helyeken már nemcsak egy-egy misekönyv
meg breviárium, hanem nagyobb számú, 8-10 szerkönyv volt, azonkívül 1-2 beszédgyűjtemény.
Egyes városi és falusi plébánosok egyéni tulajdonából is szép számmal maradtak
ránk könyvek, de ezek a szórványemlékek nem alkalmasak arra, hogy belőlük egy-egy kisebb
magánkönyvtárt megismerhetnénk.
A világi „litterátusok” könyvei
Érdekes módon nem egyházi ember, hanem világi férfi, Liebhardt Egkenvelder pozsonyi
városi jegyző az, akiről tudjuk, hogy már a század első felében nagyobb magánkönyvtárral
rendelkezett, s méghozzá a könyvtár tartalmát is ismerjük. Ez a polgári litterátus 1455-ben
kelt végrendeletében 49 könyvéről intézkedett - természetesen ezek ekkor még mind kódexek
-, és ezek közül 21-et ő maga másolt. Tartalmuk olyan, hogy akármelyik egyházi emberé
31