PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A városi, megyei közművelődési könyvtárak
A kiegyezés idején csak 5 városi közművelődési könyvtár működött. Közülük az esztergomi,
kőszegi és pozsonyi egészen jelentéktelen volt, 4000 kötetnél kisebb állománnyal, a zombori
25.000 és a losonci 15.000 kötettel rendelkezett. Az első világháború kitöréséig a könyvtárak
száma megtízszereződött.
Sok városban funkcionált azonban jó egyetemi (Kolozsvár), főiskolai (Debrecen, Sárospatak)
vagy egyéb (az Erdélyi Múzeum Egyesület Kolozsvárott) könyvtár, amely szívesen bocsátotta
állományát a nagyközönség használatára, és emiatt nem tartották szükségesnek külön városi
gyűjtemény felállítását. Más helyeken pedig a dualizmus fél évszázada alatt a város, a megye,
a közművelődési vagy a múzeumegylet olyan múzeumot létesített, amelyhez kisebb-nagyobb
könyvtár tartozott. Általában ezek is a helyben lakók rendelkezésére álltak, ott pedig, ahol a
körülmények akadályozták a forgalmat - például hiányzott az olvasóterem - legalább a
tudománnyal foglalkozó szakembereknek megengedték a bibliotéka használatát.
Ezeknek az intézményeknek sokáig semmiféle szerv nem adott tanácsot, útmutatást gyűjtőkörük
kialakítására, kezelésükre, olvasói propagandára, katalógusok készítésére. Ilyen vonatkozásban
csak a századforduló után történt változás, a Múzeumok és Könyvtárak Országos
Főfelügyelőségének szervezésével. Különböző voltuk miatt különösen nehéz összefoglaló
képet rajzolni róluk, majdnem mindegyik más jellegű.
Állományuk összetétele a legkülönfélébb, az 1880-as években még a latin nyelvű irodalom
dominált benne. Tartalmuk java része történeti és bölcseleti mű. Később lényeges változás
következett be, de a művek többsége még bosszú ideig ismeretterjesztő vagy tudományos
jellegű maradt. Egyes helyeken a jogi, közigazgatási irodalom gyűjtését tartották fontosnak. A
századforduló után egyre nagyobb százalékban szerepel a szépirodalom.
A kötetszám nagyon különbözött, egy-két ezertől harminc-negyven ezerig terjedt. Néhány
példa: (az adatok 1912-ből származnak) Selmecbánya 1950, Nagybánya 5262, Nagyvárad
11.144, Losonc 25.075, Győr 22.687 kötet, és az utóbbi helyen még 35.457 aprónyomtatvány.
A legfőbb gyűjteményt az olvasók ingyen használhatták. Gyarapításukra a városok évi 2-4000
koronát folyósítottak. Ehhez járult a századforduló után a közvetlenül vagy a Múzeumok és
Könyvtárak Országos Tanácsa útján kiutalt államsegély, amelynek összege 500-4000 korona
közt mozgott.
Forgalmukról György Aladár lesújtóan írt. Megállapította, hogyha a három nagy budapesti
könyvtárnak 78.298 olvasóját kivesszük a statisztikából, akkor a nyilvános közművelődési
könyvtárakra csak évi 6624 olvasó jut, s ezeknek a fele a szegedi Somogyi Könyvtárat
használta. Már maga ez a tény is bizonyítja, hogy kezelésük, elhelyezésük, minimális
forgalmuk miatt „valódi nyilvános könyvtáraknak” nem nevezhetők.
A használók száma a századforduló után megnőtt, de mindenütt erősen függött a kölcsönzési
és a helyben olvasási lehetőségektől. Győrött, Nagyváradon a könyvtár minden hétköznap
nyitva állt, másutt hetente csak egy vagy két nap. Sok helyen helyhiány miatt nem tudtak
olvasótermet berendezni.
Ezek után vessünk egy futó pillantást néhány könyvtár helyzetére. A jó példák közül elsőnek
Szeged említhető. A haladó gondolkozású papság egyik képviselője, Somogyi Károly
esztergomi kanonok az 1879-i árvíz által elpusztított Szegednek adományozta 1881-ben
43.701 kötetes könyvgyűjteményét, azzal a kikötéssel, hogy nyilvános könyvtárat létesítsenek
belőle. A város az adományt először a reáliskolában helyezte el, majd az 1896-ban 400.000
korona költséggel felépült közművelődési palotában. A költségvetésben három állást
137