PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Mindez súlyos anyagi áldozatokat követel, de a tempó még így sem elegendő. Ha például a
„B” típusú könyvtáraknál a szakmai alapelveken javasolt alapterületet el akarnánk érni, ehhez
- Papp Istvánnak 1982-beli becslése szerint - a fejlesztés mai üteme mellett 11 ötéves terv
szükséges.
Több gondot kellene fordítani a régi, de zsúfolt intézményekre is, mert sok nagykönyvtár
kénytelen állománya egy részét rossz körülmények közt, nedves pinceraktárakban tárolni. A
zsúfoltsággal küzdő raktár melegágya az állomány rongálódásának. A legrosszabb a helyzet e
tekintetben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
Könyvtárügyünk 1985-ben
„Magyarországon a könyvtárügy nem komoly ügy, illetve csak annyiban az, amennyiben a
könyvtárosok komolyan veszik - állapította meg harmincéves tapasztalata alapján 1931-ben
Móra Ferenc, a Somogyi Könyvtár igazgatója. - Mindaddig, amíg az állam legalább olyan
komolyan nem veszi, mint a labdarúgást, nem lesz a könyvtár komoly kultúrtényező. Addig
csak díszítés lesz, annak is szegényes.”
Mint annyi minden másban, e tekintetben is alapvető változás következett be a felszabadulás
óta. A könyvtárügynek „a mai művelődéspolitikában - hangsúlyozza Villangó István minisztériumi
főosztályvezető - rangos helye van. A tudománypolitikai, közoktatási és közművelődési
határozatok széles alapokon, a gazdaság és a társadalom életével összefüggően jelölik
meg a minőségi követelményeket és célokat, amelyek szükségszerűek, amelyek könyvtárügyünknek
is alappillérei, s könyvtárpolitikánk is csak erre épülhet.”
A korszak legnagyobb eredménye a közművelődési könyvtárakban bekövetkezett minőségi és
mennyiségi változás. A fejlődés 1945-ben a nullapontról indult, és ma már a falvakban több
ezer, a kisebb városokban több tízezer, a megyeszékhelyeken pedig több százezer kötetes, a
legújabb és legjobb könyveket tartalmazó állomány várja a látogatókat. A művelődéséhez,
ideológiai fejlődéséhez, tanulmányaihoz, szórakozásához szükséges könyveket, folyóiratokat
bárki, bárhol kölcsönveheti, vagy kényelmes olvasótermekben használhatja. Ennek következtében
az ország lakosainak harmadrésze könyvtári olvasóvá vált.
A tudományos és szakkönyvtárakban valamivel kevesebb a változás. Számos régi, ma is
fennálló intézmény szolgálta és szolgálja a tudományt, különösen a humán tudományokat, a
történelmet, irodalmat, nyelvészetet, jogot. De itt is számos új könyvtárat alapítottak - elsősorban
műszaki, természettudományi profillal - a régiek pedig jelentősen megnőttek állományban,
alapterületben, személyi és egyéb ellátottságban. A társadalom és természettudományi
intézetekben dolgozók, az orvosok, a történelmi stúdiumokkal, joggal foglalkozók tudásukat a
legelvoltabb szakterületeken is gondosan kiválasztott szakkönyvtárakban gyarapíthatják.
Változás történt a könyvtárosok gondolkodásában is. Ma a legfőbb szempont a jó olvasószolgálat,
amely igyekszik minden igényt kielégíteni, a látogatók részére megszerezni, kézbe
adni a szükségen műveket, és a dokumentáció segítségével tájékoztatni őket a tudományos és
műszaki fejlődés legújabb eredményeiről.
Ez a helyzet 1985-ben, amikor lezárjuk a magyarországi könyvtárak történetével foglalkozó
krónikánkat. De ez az esztendő nem korszakzáró vagy korszaknyitó időpont, mint volt 1711,
1919 vagy 1945. Most nincs megtorpanás, és nem is engedhetjük meg, hogy legyen.
301