PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Házikönyvtárak
A magánkönyvtárakat 1945 után inkább házikönyvtárnak nevezik. Számukban, nagyságukban,
állományukban alapvető változások történtek. A régi nagy földesúri, főúri és egyéb
gyűjtemények megszűntek, jórészt több helyre szétosztva állami tulajdonba kerültek, sokat
pedig - elsősorban a vidéki kastélyokban őrzötteket - a felszabadulás utáni első évek zavaros
viszonyai között, az új államhatalom megszilárdulása előtti időben felelőtlen és tudatlan
elemek széthordták, zúzdába küldték.
A változások másik, pozitív jellemzője az a tény, hogy korábban elképzelhetetlen mértékben
gyarapodott a rendszeres könyvvásárlók és ezzel együtt a kis házikönyvtárak száma. Ezek a
családi otthonok szerves tartozékai lettek.
A házikönyvtárak kialakítása sok évnek, esetleg egy vagy több évtizednek a munkája, egy
részük még a felszabadulás előtti időkből származó családi örökség továbbfejlesztése,
többségük azonban az utolsó negyedszázad gyűjtésének eredménye. A könyvek fokozott
megbecsülése már a felszabadulás utáni években kezdődött. Ezt mutatja, hogy az 1949 és
1958 közötti tíz év alatt, amikor a dolgozók átlagjövedelme 69%-kal nőtt, az általuk
könyvvásárlásra fordított összeg 140%-kal emelkedett. Az ezt követő időszak pedig -
állapította meg az 1964-es és az 1978-as reprezentatív felmérések alapján Kulcsár Júlia és
Mándi Péter - a könyvgyűjtésnek példátlan kiemelkedő időszaka volt. A könyvet széles
néprétegek vették birtokukba. A hetvenes évek végén 300 kötetnél nagyobb állománnyal
rendelkezett Budapesten a családok 31,7%-a, vidéki városokban 18,6%-a, és községekben
4,8%-a. Országos átlagban a családok 6,5%-ának van 500 kötetesnél nagyobb gyűjteménye.
Ez nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredmény!
1984-ben a lakosság könyvkészletét 550-600 millió kötetre becsüljük. Ezt azt jelenti, hogy a
közművelődésben egyre nagyobb szerepet visznek a családi könyvtárak. Több könyvtörténész
becslése szerint a lakosság olvasmányai országosan fele-fele arányban oszlanak meg a köz- és
házikönyvtárak közt.
Nagyobb könyvtárakat általában olyan családoknál találunk, ahol gyerekek vannak, sőt sok
helyen a gyerekeknek saját külön kis könyvtáruk van.
Ez biztató jelenség a jövőre nézve, mert feltehető, hogy ezek a kiskorúak a felnőttkor elérése
után is olvasók maradnak.
A házikönyvtárak tartalom szerinti átlagos megoszlása: szépirodalom 66,1%, kézikönyv 3,1%,
ismeretterjesztő 16,7%, gyermek- és ifjúsági mű 11,3%, egyéb 2,8%. A szépirodalmi
állománynak majdnem fele klasszikus próza. Megemlítendő, hogy a legutóbbi években
jelentős arányban emelkedett a lexikonok, a szótárak és általában a szak-, a tudományos és az
ismeretterjesztő művek beszerzése.
A mai magánkönyvtárak birtokosaiknak és családtagjaiknak olvasási igényeit elégítik ki, nem
reprezentációs célból gyűjtötték össze őket. Értéküket nem a ritkaságok, ősnyomtatványok
jelentik, hanem tulajdonosaiknak az a törekvése, hogy egy-egy tudományszaknak, ismeretágazatnak
minél teljesebb irodalmát gyűjtsék össze. Ezek a tulajdonosok nem gazdag
földbirtokosok vagy gyárosok, hanem aránylag csekély jövedelemből élő tudósok vagy
könyvbarátok, akik sok utánjárással és alapos könyvészeti ismeretekkel felvértezve hozták
létre gyűjteményeiket. A kötetszám sokban meghaladja a 10.000-et, néhányban eléri a 20.000
kötetet.
289