PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

kb. 25.000 kötet került kalapács alá. A befolyt összeget a könyvtár saját állománya gyarapítására
használhatta fel. Az árverések után visszamaradt anyagot országszerte papírmalomba
küldték vagy csomagolópapírnak adták el.
A jozefinizmus évei minden nehézség ellenére forradalmi változást hoztak a könyvtár életébe.
A könyvállomány felfrissült, a könyvtár az ország központjába került; hozzáférhetővé vált
nem csupán az egyetem tanárai és hallgatói, hanem írók, politikusok, jogtudósok számára is.
Ezek az új igények elmélyültebb könyvtári szakmunkát követeltek meg. Ha mindehhez még
hozzávesszük a könyvtár kötelespéldány-jogát, elmondhatjuk, hogy az Egyetemi Könyvtár
ekkor vált az ország első nemzeti könyvtárává: nyilvános könyvtárként késedelem nélkül
szolgálta ki a társadalom széles rétegeiből álló közönségét. A beszerzésben hasznosította az
egyetem tudós professzorainak szaktudását, folyóirat-állományával pedig tájékoztatást nyújtott
a legfrissebb tudományos eredmények felől. Ezt a helyzetet rögzítette, illetve fejlesztette
tovább az 1806-ban kiadott új nevelésügyi szabályzat (az úgynevezett II. Ratio Educationis),
mely már külön fejezetben foglalkozott a felsőoktatás és a tudományos kutatás segédintézményeivel,
a könyvtárakkal, múzeumokkal, klinikákkal. A könyvtárakról szóló fejezet élén az
Egyetemi Könyvtár szerepel, s benne kifejezésre jut az egyetemi oktatás és a könyvtárfejlesztés
minőségének gondolata is. Az új szabályzat már írásban is lefektetett magas
igényeket támaszt a könyvtárosok - különösen az igazgató - szaktudásával, tudományos
munkásságával és közéleti magatartásával szemben is.
Az 1802-ben alapított Országos Széchényi Könyvtárral az Egyetemi Könyvtár kapcsolata
normálisan alakult. Annál aggasztóbb volt azonban a könyvtári épület állapota. Kisebb hibák
mellett a tartógerendázat korhadása a tetőzet beomlásával fenyegetett. A napóleoni háborúk
súlyos gazdasági válsága csupán szükségmegoldást tett lehetővé: a közismerten szép, szinte
műemléki értékű, márványborítású olvasótermet tíz faoszloppal kellett alátámasztani. Tűzrendészeti
problémák is felmerültek. A legnagyobb gondot mégis az egyre fokozódó raktári
helyhiány okozta: a könyveket a polcokon két-három sorban egymás mögött kellett elhelyezni,
s ez lassította a kiszolgálást, nehezítette a könyvtárosok amúgy sem könnyű munkáját. Nem
nőtt a könyvtárosok száma sem. Pray György távozása után Gabelhofer Gyula, a bécsi
titkosrendőrség besúgója lett az új igazgató. Őt felelőtlen pénzkezelés miatt mozdították el.
Utóda 1794-ben a neves régész Schönvisner István lett, aki kollégájával, Schwartner
Mártonnal együtt mintaszerű gondossággal vezette a könyvtárat közel három évtizeden át.
Utóbbi lett egyébként - Schönvisner távozása után - az első protestáns (igaz, csupán
megbízott) igazgató. Széles körű külföldi tudományos és könyvkereskedői kapcsolataik
segítették az állomány szakszerű és folyamatos fejlődését. Az igazgatók mellett elvileg két
könyvtárőr és két írnok látta el a könyvtári munkát, az állások azonban sokszor évekig
betöltetlenek voltak. A feszített munka, a felsőbb szervek szinte teljes érdektelensége több
esetben lelki betegséget, testi összeroppanást okozott. Még nyomorúságosabb volt persze a
szinte éhbérért dolgozó könyvtári szolgák sorsa.
Az állomány gyarapítására ebben az időben évi 500 forint, majd az 1815-ös gazdasági krízis
után 1000 forint jutott. Ez az összeg - a Habsburg Birodalom többi egyetemi könyvtáraihoz
viszonyítva - csekély volt. Az esetleges rendkívüli igényeket külön kérésre, hosszadalmas
eljárás után elégítették ki. Tudjuk, hogy 1774-1821 között a könyvtár fejlesztésére összesen
csak 30.500 forintot fordítottak: ebből a tanulmányi alap 3000 forintot, az egyetemi alap
10.500 forintot, az Egyetemi Nyomda 17.000 forintot fedezett. Ez éves átlagban 650 forintot
jelentett. A vásárlásokat pesti könyvkereskedők beszerzései, illetve bécsi árveréseken való
részvétel útján bonyolították le.
95