PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Az Akadémiai Könyvtár a kódexeket, ősnyomtatványokat, a Goethe- és Kaufmanngyűjteményt
és más nagyobb értékeket a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Bank veszprémi
sziklapincéibe, a visszamaradó anyag értékesebb részét, elsősorban a kéziratokat, katalógusokat
saját pincéjébe költöztette. A Veszprémbe került anyagot 1946-ban Ausztriában találták
meg, Spital am Pyhrnben.
Az Egyetemi Könyvtár 1943-ban a régi tetőszerkezet alá, ennek épségben hagyásával új,
tűzbiztos, repeszálló vasbeton födémet készíttetett. Nagyméretű, rendkívüli teherbírású
födémmel ellátott pinceraktárait óvóhelyekké építtette át, s 1943-ban itt helyezte el kéziratait,
ősnyomtatványait, egyéb ritkaságait, az olvasótermi kézikönyvtár egy részét és az alapkatalógust.
Legnagyobb értékeit nem szállíttatta el a Dunántúlra, ahogy a minisztérium
kívánatosnak tartotta.
A Fővárosi Könyvtár először 15 tonna, majd később, mérsékelve igényét, 50-80 mázsa súlyú
könyvállományt akart a főváros balatonkenesei üdülőjében biztonságba helyezni, de a
megvalósításra nem került sor. A Műegyetemi Könyvtár mintegy 10.000 kötetet Budajenőre
szállíttatott egy uradalmi magtár épületébe. Ennek jelentős része fosztogatás áldozata lett. Egy
másik küldeményt Sopronba irányítottak, ez 1947-ben épségben került vissza. A Technológiai
Könyvtár könyveinek egy részét Budára, egy Vár alatti pincébe mentette át, ez az ostrom alatt
megsemmisült.
A vidéki könyvtárak közül több szállíttatta el állományát nyugatra. A „mentés” a háború
elhúzódásával egyre kevesebb gonddal történt, s ráadásul az állománynak ez a része már
szállítás közben ki volt téve bombázásnak.
Amikor a hadszíntér közel került a városokhoz, a könyvtárak egymás után zárták be
olvasótermeik kapuit, megszüntették a kölcsönzést. A fővárosban ez 1944 nyarán történt, de a
Fővárosi Könyvtár fiókjai egy részét még sokáig nyitva tartotta.
A nagy könyvtárak aránylag épségben tudták megőrizni állományukat, jórészt azért, mert
helyben maradtak, pincéiket raktározásra is alkalmas óvóhelynek rendezték be, és különféle
tűzbiztonsági intézkedéseket tettek. Az ostrom pusztítása azonban így is sok kárt tett az
épületekben és természetesen - különböző mértékben - a könyvekben, folyóiratokban is. A
Technológiai Könyvtár könyveinek jó része megsemmisült. A Fővárosi Könyvtárban a
legnagyobb veszteség a metszetgyűjteményt érte; ennek raktárát a németek lóistállónak
használták, s az állatok a metszetek jelentős részét annyira összemocskolták, hogy restaurálni
sem lehetett őket. Az Akadémiai Könyvtár első emeletén a fasiszták géppuskafészket építettek
ki: a tűzvonalba került épületben 27 akna robbant, tetőzete leégett, de csak az állomány 5%-a
pusztult el. A legnagyobb kárt a Goethe- és a Kaufmann-gyűjtemény szenvedte. A Rabbiképző
Intézet épületébe nehéz bomba csapódott, az egész II. emelet a könyvtárral együtt az I.
emeletre zuhant, nagy kárt okozva a könyvekben. Az ősnyomtatványokat, kéziratokat azonban
már korábban egy sziklapincébe szállították.
A kisebb könyvtárak közül a fővárosban és vidéken egyaránt sok teljesen megsemmisült,
állományát szétdúlták, helyiségeik kiégtek. Ez a sors érte például Budapesten a legtöbb iskolai
könyvtárat, a Fővárosi Könyvtár több fiókját, a Testnevelési Főiskola 20.000 kötetes
állományának kilenctized részét.
A nagy vidéki gyűjtemények közül a legsúlyosabb kárt a sárospataki kollégium könyvtára
szenvedte. Ezer kötetnél nagyobb, régi magyar könyvekből álló gyűjteményét nyugaton
próbálta biztonságba helyezni. A szállítmány sorsa teljesen ismeretlen ma is: egyik kötetét a
Nyugati pályaudvaron találta meg valaki 1944-ben, a többi nyom nélkül eltűnt.
247