PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

volna tenni, mert a számítógépre való áttérés nemcsak a címjegyzék kezelését, továbbfejlesztését
könnyíti meg, hanem tárgyi szempontú információkeresésre is alkalmassá teszi.
Az új szerzemények szakok szerint rendszerezett jegyzéke 1961-től Külföldi könyvek országos
gyarapodási jegyzéke címmel, havonta két - társadalom- és természettudományi - sorozatban,
nyomtatásban is megjelent, aktív tájékoztatást nyújtva a hazánkba érkezett legújabb külföldi
irodalomról. Az érdeklődés aránytalanul kicsi volt, ezért kiadását 1975-től beszüntették. A
társadalomtudományi rész folytatásának tekinthető a Külföldi társadalomtudományi kézikönyvek
című kiadványsorozat, amely folyamatosan felsorolja a közkönyvtárainkba újonnan
beérkezett monográfiákat, bibliográfiákat, lexikonokat, szótárakat, címtárakat, a kutatási
módszerekkel foglalkozó műveket és a forrásértékű tankönyveket.
A periodikumokat a Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusa tartja számon, kb. 80.000
címet, évi 300.000 bejelentést. 1962-től kétévenként adják ki a Kurrens külföldi időszaki
kiadványok a magyar könyvtárakban című tájékoztatót. A központi katalógus természetesen a
régebbi évfolyamokról, a már megszűnt folyóiratokról is tájékoztat, s az Országos Széchényi
Könyvtár a retrospektív folyóirat lelőhely-bibliográfiát nyomtatásban is megjelenteti, Külföldi
időszaki kiadványok a magyar könyvtárakban a 17. századtól 1970-ig címmel. A nyolckötetesre
tervezett kiadvány első kötete 1983-ban látott napvilágot.
Fontossága miatt említjük még meg A magyarországi könyvtárakban őrzött ősnyomtatványok
központi katalógusát, amely Sajó Géza és Soltész Zoltánné szerkesztésében 1970-ben jelent
meg.
A szakkatalógusoknál általános lett az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) használata.
Magyarország az egyetlen ország, amelynek könyvtárai túlnyomórészt eszerint szakoznak.
Elterjesztése főleg Veredy Gyulának, az Országos Osztályozási Bizottság nemrég elhunyt
vezetőjének és Sebestyén Gézának az érdeme.
Az ETO-nak vannak hibái, de így is a legrészletesebb információt nyújtja egy-egy keresett
szak irodalmának összegyűjtésében. Használata első ízben némi tanulmányozást, tárgymutató
igénybevételét követeli meg. Néhány kisebb intézmény ugyan megtartotta egyéni szakrendszerét,
de ezek is részletezők, nem okoznak nehézségeket az irodalom kikeresésekor. Tárgyszókatalógust
kevés helyen készítenek, azonban az Egyetemi Könyvtár 1952-ben teljes
állományáról két szakkatalógus felállítását kezdte meg, egy ETO szerinti és egy tárgyszavasat.
Közművelődési könyvtárainkban - és több tudományos könyvtárban is - a tájékoztatásba
magukat az olvasókat is bevonták, amikor ledöntötték a válaszfalat könyv és olvasó közt. Az
állomány egy részét, mégpedig lehetőleg minél nagyobb részét úgy helyezik el, hogy a
látogatók szabadon kutathassanak, olvashassanak. Az ismeretterjesztő műveket szakok, a
szépirodalmi alkotásokat a szerzők neve szerint rendezték el. Itt könnyen megtalálhatják a
látogatók az őket érdeklő könyveket, nem kell keresgélniük a számukra sokszor idegen
katalógusokban, nem kell hosszasan magyarázniuk a könyvtárosoknak, hogy milyen típusú
műveket akarnak kölcsönvenni.
Ez a szabadpolcnak nevezett rendszer az olvasót olyan érzéssel tölti el, mintha saját
könyvtárát használná. A könyvek közti válogatás, lapozgatás fejleszti kritikai érzékét, szélesíti
műveltségét, lehetőséget nyújt az irodalomban való búvárkodásra, öntudatot ad a kezdő
olvasónak, a gyerekek pedig úgy érzik, hogy felnőttként kezelik őket.
A rendszer kialakulása a demokratizmussal függ össze, angolszász országokban fejlődött ki,
ellentétben a német viszonyokkal, ahol az olvasószolgálati szempontok háttérbe szorításával a
gyűjtő-megőrző munkát tartották legfontosabbnak. Clevelandben már 1890-ben olyan
könyvtárat nyitottak meg, amelynek teljes állománya, 600.000 kötet szabadpolcon állt. Nálunk
291