PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

munkatársa könyvkereskedői használatra készítette el az 1921-1923-as jegyzéket. Ennél több,
minden szakra kiterjedő retrospektív könyvészet nem jelent meg.
Fitz József felismerte, hogy „a magyar nemzeti bibliográfia szerkesztése és kiadása elsősorban
az országos Széchényi Könyvtár természetes feladatai közé tartozik”, mert elképzelhetetlen,
„hogy a bibliográfus teljességre törekvő könyvészete anyagához másutt, mint a kötelespéldányok
nyilvántartó helyén hozzá tudjon férni”.
Főigazgatója álláspontját követve 1936-tól a Széchényi Könyvtár vállalta ezt a feladatot, és
minden esztendőről megjelentette a szerzőket, illetve kiadványokat felsoroló éves Magyar
könyvészetet. Hozzáláttak az 1921-1935 közti ciklus bibliográfiájának szerkesztéséhez is, de
ez a munka a kezdet kezdetén abbamaradt. Az 1921-1944 közt megjelent kiadványok könyvészetének
összeállítása és sajtó alá bocsátása csak napjainkban kezdődött meg. Az első három
kötet 1980 és 1983 közt hagyta el a sajtót.
A tudományos kutatás nagy kárára Hellebrant Árpád betegsége és halála miatt a húszas évek
elejétől megszűntek az általa készített folyóirat-repertóriumok, bibliográfiai irodalmunk
mintaszerű alkotásai, amelyek minden évben pontosan tájékoztattak az előző esztendőben
megjelent történelmi, nyelvészeti, pedagógiai és néprajzi művekről.
A Bibliográfiai Központ a húszas évek közepén megkezdte az 1900-1925-ös évek retrospektív
(visszatekintő) szakbibliográfiáinak kiadását.
A tervezett 13 kötetből azonban csak 5-re tudott pénzt szerezni, a többi előkészítésére,
megjelentetésére hiányzott az anyagi fedezet. Ugyancsak elmaradt az 1925 utáni irodalom
összeállítása. Egyedül Gáspár Margit foglalkozott az általa szerkesztett kémiai könyvészet
folytatásával, azonban azt kinyomtattatni csak két évtizedes késéssel, 1957-ben tudta. Staud
Géza összeállította a színészet, Gombocz Endre a növénytan és Bodor Aladár Magyarország
helyismereti könyvészetét. Ezenkívül csak kevés, aránylag szűk tárgykört feldolgozó
szakbibliográfia készült a tankönyvekről, gyorsírásról, könyvkötésről, közegészségügyről,
magyar-lengyel kapcsolatokról. Néhány szakkönyvtár katalógusa azonban némileg pótolta
ezeket a hiányzó tájékoztató kiadványokat. Közülük a leghasznosabb a Műszaki bibliográfiai
közlemények, amely a tizedes szakrendszer szerint csoportosítva sorolta fel a Technológiai
Könyvtár 1923 óta történt beszerzéseit.
Szinnyei hatalmas életrajzi lexikonát Gulyás Pál folytatta. Részben kiegészítette nagy elődje
adatait, részben pedig új életrajzokat és bibliográfiákat írt hozzá. Gyűjtésének azonban csak az
A-D betűs szerzőket felsoroló kisebb része jelent meg, 1939-1944-ben, hat kötetben.
A kutatók tájékoztatásához jó segítséget nyújtott Gulyás Pál A bibliográfia kézikönyve című
munkájának 2. kötetében, mert felsorolta a legfontosabb magyar és külföldi segédkönyveket, a
lexikonokat, szótárakat, könyvészeteket és más, hasonló jellegű kiadványokat.
A külföldi irodalomról való egyéb tájékoztatás majdnem teljesen hiányzott, csak a folyóiratokban
lehetett olvasni ismertetéseket az új szakkönyvekről, de a periodikumokban közölt
cikkekről, tanulmányokról még innen sem lehetett tudomást szerezni. Pedig 1930 körül a
természettudományok és a technika területén megváltozott a könyv szerepe. A legújabb
eredményeket, felfedezéseket monográfiák helyett egyre fokozódó mértékben a folyóiratok
közölték. Számuk - csak a tudományos jellegűeket véve - a harmincas években már elérte a
negyvenezret. Ezzel kapcsolatban külföldön a tájékoztatásnak új, különleges formája fejlődött
ki, a dokumentáció. Lényege az aktualitás, a gyorsaság. Eszközei a bulletin, abstract, index és
más hasonló című referáló lapok, amelyek a különböző szakfolyóiratok tanulmányait az
érdekeltekkel kivonatok, referátumok, tömörítvények alakjában ismertetik. Közülük a
legrégibb a Berlinben 1830 óta megjelenő Chemisches Zentralblatt, a kémia egész területének
239