PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

felsőfokú könyvtárosoknak számos új ismeretágban is jártasságot kellett szerezniük, így a
dokumentációban, az informatikában, a nem hagyományos könyvtári anyagok, az audiovizuális
eszközök kezelésében.
A felsőfokú képzés a budapesti Tudományegyetemen az 1948/1949. tanév második félévében
kezdődött. A szervezés elsősorban Varjas Béla érdeme. Kezdetben egyetlen rendszeresített
oktatói állás sem volt, nagyobb részben a Széchényi Könyvtár dolgozói adtak elő, az
ideiglenes tanszékvezetők más szakon működő professzorok voltak, egészen 1956-ig, Kovács
Máté kinevezéséig. 1956-tól a tanszéken folytatta oktatómunkáját Kőhalmi Béla is.
A tananyagban eleinte a nagy könyvtárak s ezek különgyűjteményeinek érdekeit szolgáló
történelmi kollégiumok voltak túlsúlyban. Jelenleg a képzés a hagyományos könyvtári
ismereteken (bibliográfiai leírás, osztályozás, igazgatás, könyv-, könyvtár- és sajtótörténet
kívül ideológiai, pedagógiai, művelődéspolitikai és közművelődési ismeretekből, a modern
informatika elméletébe és a számítógépek használatába való bevezetésből áll. 1963-1964-től
két-három évenként felsőfokú információs szakemberképző tanfolyamokat is tartanak. Az
egyetemen az első könyvtártudományi doktorátust 1958-ban szerezte meg egy hallgató,
Szilágyi János. Disszertációjának címe: A magyar munkáskönyvtárak a két világháború közt.
Számos egyéb képzési forma is megkezdődött, így 1951-ben a budapesti Pedagógiai
Főiskolán. Itt - az egyetemmel ellentétben - elsősorban a közművelődési könyvtárak igényeit
akarták szolgálni. Csak megfelelő könyvtárosi gyakorlattal rendelkezőket vettek fel, az
érettségit nem követelték meg.
A Népművelési Minisztérium 1952-ben Újpesten öt hónapos bentlakásos könyvtáriskolát
nyitott. Általános könyvtárismereteket, marxizmust, könyvtártant, leltározást tanítottak napi
tíz, összesen 1250 órában. A résztvevők gyakorlati munkát is végeztek a kerületi könyvtárakban,
vidéki kiszállásokon vettek részt.
1955-ben a főiskolai képzés megszűnt, és csak 1962-ben indult meg újra Szombathelyen,
majd Debrecenben és Nyíregyházán. Különösen a szombathelyi tanárképző, illetve ma már
pedagógiai főiskola lett a hazai könyvtárosképzés egyik alappillére. A kezdetben 3-4 oktatóból
álló gárda 1977-re már 11 fős tanszékké terebélyesedett. A könyvtárszakot eleinte
népművelő, később más (magyar, történelem, orosz, matematika, technika) szakokkal is
kombinálva lehetett választani. Matematikával párosított könyvtárszakra lehetett jelentkezni
az 1985-1986. tanévre az Eötvös Loránd Tudományegyetem újonnan létesített Általános
Iskolai Tanárképző szakjára, de 1984. végéig még nem történt meg a tanszék szervezése.
A főiskolákon is, az egyetemen is kiegészítő szak nyílt meg, alacsonyabb képesítésűek
számára. 1976-tól a középfokon képesített könyvtárosok államvizsgára jelentkezhettek, és így
főiskolai szintű képesítést szerezhettek.
A könyvtárosok derékhadát a középfokú képesítésűek alkotják. Számukra 1957-től kétéves
tanfolyamok nyíltak meg. Ezeket a területi könyvtárosok részére eleinte a megyék rendezték,
később a Könyvtártudományi és Módszertani Központ. A műszaki könyvtárosok képzését az
Országos Műszaki Könyvtár irányította. Hasonló tanfolyamok kezdődtek az akadémiai, az
orvosi és a zenei hálózatban dolgozók részére.
A különböző években, 1954-től több utasítás határozta meg, hogy a kinevezésekhez milyen
szakképesítés szükséges, utoljára 1980-ban a 103. számú művelődési minisztériumi utasítás.
Ez egy új középfokú könyvtárostípust létesített, a könyvtárkezelőit, aki a könyvtári technológiai
tudnivalók ismeretében végzi el az állományalakítás, állományfeltárás és az olvasószolgálat
valamennyi ügyviteli és kezelői munkáját. A számukra rendezett első tanfolyam az
1981-es tanévben ünnepi keretek közt nyílt meg.
296