PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

hívei közé. Tájékoztatásul: a népkönyvtárakba ajánlott kötetek átlagára 2,80 korona volt. Ez
azt jelentette, hogy a 300 koronás típus 107, az 1000 koronás 357 kötetből állt.
A Tanács reménykedett, hogy a hatóságok, a községek vezetői anyagilag segíteni fogják az
oda telepített könyvtárakat, ez azonban csak kivételes esetekben történt meg: az egész országban
összesen 55 (!) község állított be költségvetésébe néhány koronát a könyvtár fejlesztésére.
A Tanács a hatáskörébe tartozó 730 népkönyvtár közül 41-nek, vagyis 5,6%-nak adott
összesen 9733 korona segélyt állománykiegészítésre, s ez 238 koronás átlagnak felel meg, a
tőle független könyvtárak közül pedig 14-et részesített átlag 44 korona adományban.
Kölcsönzésre alkalmas helyet azonban - mivel ez nem került pénzbe mindenütt biztosítottak
az iskolában vagy a községházán. A Magyar Minerva kimutatása szerint 2026 népkönyvtárból
1208-at iskolában helyeztek el.
A kis gyűjtemények kezelésével főleg tanítókat bíztak meg, és nekik ezt a feladatot a legtöbb
esetben anyagi ellenszolgáltatás nélkül kellett elvállalniok. Évente legfeljebb 40-50 könyvtárkezelőnek
adtak csekély, 50-100 korona jutalmat.
A Tanács javasolta, hogy mindenütt alakítsanak fejlesztéssel foglalkozó könyvtárbizottságokat.
Ebben kapjanak helyet az elöljárók, tanítók, lelkészek, orvosok, s ezenkívül
válasszanak be kereskedőt, iparost, földművelőt is. A nyitvatartási időt a helyi szokásoknak
megfelelően állapítsák meg, erre legalkalmasabbnak sok helyen a „templomozás” utáni időt
találták. Helytelen volt az a hivatalos rendelkezés, hogy csak 16 éven felüliek iratkozhatnak
be, mert így az olvasásra leginkább nevelhető réteg, a 12-16 évesek tábora kimaradt a
könyvtárhasználatból.
A Tanács irányelvei közt olvashatunk úgynevezett teljes népkönyvtárakról, amelyekhez tágas
raktár tartozik, és 3 olvasószoba, egy a könyvek, egy a hírlapok használói és egy az ifjúság
részére. Ilyenek felszerelésére azonban hiányzott a pénz. A másik fajtában, az úgynevezett
„csonka” népkönyvtárakban a helyben olvasásra egyetlen helyiség sem szolgált. Ezeknek is
két fajtája volt, az egyik állandó, egy helyen működő intézmény, a másik vándorkönyvtár,
amelynek állományát a kisebb falvak egymás közt 2-3 évenként kicserélték.
Az első világháborúig a különböző szervek összesen 2026 típuskönyvtárat alapítottak. Ezek -
nem beszélve a később tárgyalandó munkásgimnáziumokról - elsősorban a falusi lakosság
politikai és kulturális nevelését szolgálták.
Az akcióval párhuzamosan a Földművelésügyi Minisztérium 3815, átlag 120 kötetből és
füzetből álló gazdasági könyvtárat hozott létre, 447.708 kötet és füzet összállománnyal.
Túlnyomóan kevéssé értékes mezőgazdasági jellegű szakmunkákból álltak. Később az állományt
- mivel csekély volt iránta az érdeklődés - 30-40 szépirodalmi munkával egészítették
ki.
A Honvédelmi Minisztérium 1907 és 1909 közt hasonló gyűjteményeket ajándékozott altiszti
és legénységi olvasókörök részére. Számuk valamivel meghaladta a százat. Forgalmukról
hiányzanak az adatok.
A népkönyvtárak egyik különleges fajtája a munkásgimnáziumok mellett létesült. Ezek az
intézmények esti iskolák voltak, egy-egy, már korábban meglevő elemi vagy középiskolához
csatolva. Félig jótékony, félig politikai célzattal az Uránia Magyar Tudományos Egyesület
alapította őket, szám szerint 47-et, ebből 10-et Budapesten. Mindegyik kapott könyvtárat,
közülük a legkisebbnek, a miskolcinak állománya 95, a legnagyobbnak, a kassainak pedig
1275 kötetből állt.
156