PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Cegléden a Kereskedelmi Ifjak Kaszinója beszerezte egyebek közt Darwin, Bebel műveit, a
legtöbb modern külföldi klasszikust, Flaubert, Anatole France, Stendhal, Tolsztoj, Dosztojevszkij,
Turgenyev, Gorkij alkotásait. A ceglédi Népkör könyvtárát is csak dicsérni lehetett
az 1880-as évek végén. 800 kötetből állt, és képviselve volt benne a reformkor és a szabadságharc
írónemzedéke, köztük Jókai 200, Jósika 70, Vas Gereben, Eötvös 10-10 kötettel.
Megvették a legfontosabb népszerű ismeretterjesztő műveket, a szabadságharccal kapcsolatos
feldolgozásokat (Kossuth, Mészáros Lázár stb. emlékiratait). Sajnos, a fejlődés ezután
megtört, az 1890 után beszerzett kötetek kispolgári bestsellerek, Beniczkyné 50, Ohnet 15
kötettel. Szakkönyvet ettől kezdve nem vásároltak.
Ezek azonban kivételek voltak, a kaszinói könyvtárak többségéről kevés jót lehet mondani,
mert eléggé selejtes állománnyal rendelkeztek. A beszerzést gyakran irányította a hozzá nem
értés, a sekélyes ízlés, a reklám, a könyvügynökök élelmessége. Mindenütt meglehetősen sok
volt az ajándék, s ez természetesen tovább növelte a tervszerűtlenséget.
114 könyvtár, köztük éppen azok, amelyeket sokan használtak, nyomtatásban is kiadta
katalógusát; ezek alapján következtetni lehet a többiek állományára is. A művek egytizednél
nagyobb részét Paul Kock pajkos históriáinak, Xavier Montespin szentimentális történeteinek,
Pierre Alexin, Ponson du Terrail fantasztikus, bűnügyi hátterű regényeinek magyar fordításai
foglalták el. A bonyhádi polgári kaszinó 900 kötetet felsoroló jegyzékében Petőfitől csak
A hóhér kötele szerepel, Mikszáthtól, Keménytől semmi, Ponson du Terrailtól viszont 5
regény, és sok a pápák bűneivel, szerelmi pikantériákkal, detektívhistóriákkal foglalkozó
kötet. A mezőhegyesi méntelep kaszinójában 55 művet őriztek Beniczkyné Bajza Lenkétől,
Vörösmartytól semmit. A tabi kaszinóban hiába keresték Kemény Zsigmondot, Paul Kock
műveit azonban tömegesen vásárolták meg. A sort hosszan lehetne folytatni. Mindenesetre
ebben könyvkiadásunk is hibás, mert más értékes művek helyett 192 regényt jelentetett meg
Ponson du Terrailtól.
Szamaházy István író a 150 tagnál nagyobb létszámú és az átlagosnál jobb Veszprémi Polgári
Társaskör példáján mutatja be 1883-ban a kaszinói könyvtárak állományát: „... nincs meg
Arany János sem. Hiányzik Katona József Bánk bánja, az újabb magyar költői irodalomról
pláne szó sincs. No de ez ellen azt a könnyen megcáfolható kifogást lehet tenni, hogy ha meg
is volna, kevés akadna, aki elolvassa. Ámde a regény- és beszélyirodalom is, melyet a
kisvárosi közönség leginkább fogyaszt, nagyon szánandó módon van képviselve. Jókai és
Jósika megvan. Igaz. De hol lehet megtalálni Tolnait, Mikszáthot, Ábrányi Kornélt, Peteleit,
Gyulai Pált, Vadnai Károlyt, Vértesi Arnoldot, s a műfaj sok egyéb jelesét.” A külföldi
szépirodalmat is csak rossz fordítású ponyvaművek képviselik. „Hol vannak Thackeray,
Daudet és a többi jelesen fordított elbeszélés” - kérdi Szomaházy.
A kisebb kaszinókban majdnem kizárólag regényeket olvastak. Ezért feltűnő, hogy a kiadott
statisztikában viszonylag magas számban, 46%-kal, szerepelnek az ismeretterjesztő művek.
Ez az arány annak köszönhető, hogy a városi és főleg a fővárosi egyesületek gyűjteményeit is
ebbe a kategóriába sorolták.
Az ismeretterjesztő munkák közül a legtöbb, az egész állomány 9%-a történeti tárgyú,
többségében hazafias, lelkesítő tartalmú, szabadságharcokkal foglalkozó mű.
Az egyesületi könyvtárak területi eloszlása teljesen egyenetlen. A Vas megyei Jánosházán
például külön-külön könyvtárat állított fel a Berzsenyi Kör, a Társaskör, a Polgári Kör és az
Önkéntes Tűzoltó Egylet. Az állomány mindegyikben egészen kicsi, 294, 209, 220 és 70
kötet. A négy helyen együttvéve sem haladta meg a kötetszám a 800-at, s így egyik sem
lehetett életképes. Nagykőrösön a városi könyvtár mellett működött kaszinó, polgári kör,
161