PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A gyűjtőkört Szabó Ervin merész kezdeményezéssel már ekkor kibővítette, a várostörténeti,
közigazgatási, statisztikai anyag mellett társadalomtudományi műveket is beszerzett, marxista
és szindikalista kiadványon kívül klerikális, antiszocialista, szélső konzervatív szelleműeket
is. 220-féle folyóirat legújabb számai sorakoztak a szabadpolcokon.
A forgalom lassan emelkedett. A főváros hivatali gépezetében dolgozók ritkán használták, a
látogatók főiskolai hallgatók, ügyvédek, magántisztviselők, középiskolások közül kerültek ki,
munkásolvasó kevés akadt. Pedig korlátozás nélkül kölcsönözhettek „munkások, kereskedelmi
vagy ipari alkalmazottak, akiknek működéséért valamely szakegylet felelősséget vállal”.
A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa 1910-ben felhívással fordult a fővároshoz:
szervezzen egy angol-amerikai minta szerinti közművelődési könyvtárat, és később létesítsen
mellé fiókokat is. Ennek programját Szabó Ervin dolgozta ki, Emlékirat községi nyilvános
könyvtár létesítéséről Budapesten címmel. Legelső követelménynek „az olvasók körének
legtágabb kiterjesztésé”-t jelölte meg, „jó olvasmánnyal kell ellátni azokat - írta -, akik maguk
gyönyörűségére vagy okulás céljára máris olvasnak; és föl kell kelteni az olvasás és
önművelés vágyát azokban..., akik ezt a szükségletet még nem ismerik. »A legjobb könyveket
a lehetőleg legtöbb olvasónak a legolcsóbb úton« - mint az amerikai könyvtárak jelszava
szól...” Az állománynak változatosnak kell lennie. Elsősorban az anyag tekintetében: képviselve
kell lennie az irodalom minden ágának, tudománynak és szépirodalomnak, művészetnek
és természettudománynak, ifjúsági irodalomnak és bölcsészetnek. Másodszor a tartalom
tekintetében: az irodalom minden ágában szóhoz kell jutnia minden jelentékeny véleménynek,
irányzatnak, iskolának, pártnak. Harmadszor a forma tekintetében: „ugyanazon tárgynak az
intelligencia különböző fokára szabott különböző előadásai kell hogy meglegyenek”.
A főváros az új intézményhez elég bőkezű volt, az alkalmazattak létszámát és a beszerzésre
fordítható összeget magyar viszonyok közt szokatlanul nagy mértékben emelte. Az alkalmazottak
száma 1904-ben 5 volt, 1909-ben 13 és 1914-ben 42. Soraikba számos baloldali
értelmiségi került be - Márki Hugó, Fáber Oszkár, Pikler Blanka, Kőhalmi Béla, Dienes
László, Braun Róbert.
A beszerzési keret az 1910. évi 11.000 koronáról 1914-re 54.000 koronára nőtt, és ezen felül
többször kapott pénzt a könyvtár különböző gyűjtemények vásárlására. Állománya így
gyorsan gyarapodott, annál inkább, mert ajándék útján is sok mű került birtokába. A vásárolt
és az ajándékba kapott értékes kollekciók közül említsük meg Szüry Dénes editio princepseit
(első kiadású könyveket), Ballagi Géza politikai röpiratait, Vámbéry Ármin könyvtárát, Zichy
Jenő balkáni gyűjteményét. Ezek java része történelmi, politikai, szépirodalmi anyag volt, s
így gyengült a könyvtár eredetileg megszabott jellege, egyre általánosabb társadalomtudományi
gyűjteménnyé vált. Profilját a közgyűlés hivatalosan csak 1913-ban módosította,
eszerint a központban főleg jog- és államtudományi műveket kell gyűjteni, a kiépítendő
fiókhálózatban pedig az ismeretterjesztő és szórakoztató irodalmat.
Valójában ennél az elgondolásnál sokkal bővebb lett a gyűjtőkör: új típusú közművelődési
könyvtár született, amely kielégítette a lakosság különböző műveltségű rétegeinek
tudományos és közművelődési olvasási igényeit.
Az időközben 145.000 kötetre szaporodott állomány sok felesleges kettőspéldányt tartalmazott.
Ezért első feladat a selejtezés volt, a második az újrarendezés. A raktárban numerus
kurrens rendszert alkalmaztak, azaz a beérkezett könyvek tartalmukra, szakjukra való tekintet
nélkül folyamatosan kaptak raktári jelzetet és helyet. A könyveknek tartalom szerinti
osztályozásában szakokba sorolásában viszont bevezették az angolszász országokban akkorra
már nagyon elterjedt tizedes rendszert. Egyszerűsítették a kölcsönzési eljárást.
171