PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Fővárosi Könyvtár hálózatában - a központot is beleértve - az ötvenes évek végén az összes
olvasók 25,2%-a gyermek volt.
A gyermekkönyvtárak kiépítésének legfontosabb időszaka 1957-től 1972-ig tartott. 1958-ban
már 81 közművelődési könyvtárban foglalkoztak külön a fiatal korosztályokkal.
Ma már követelmény, hogy ne létesítsenek felnőttkönyvtárat ugyanoda telepített gyermekrészleg
nélkül, amelyek kölcsönöznek és biztosítják a helyben olvasás lehetőségét. Könyvek
és folyóiratok mellett gyűjtik hanglemezeken, hangszalagokon a komoly zenét, folklórt, versés
prózamondást, nyelvtanfolyami anyagot.
Fontos szerepe van a szabadpolcon álló kézikönyveknek, lexikonoknak, helyesírási, szak- és
egyéb szótáraknak, szabálykönyveknek, térképatlaszoknak, verses és prózai antológiáknak,
növény- és állathatározóknak, bélyegkatalógusoknak, a Bölcs Bagoly sorozatnak, úttörő
próbakönyveknek.
Hosszú ideig a gyermekkönyvtárosoknak jelentős része sem könyvtárosi szakképesítést, sem
speciális ismereteket nem szerzett. 1957-1958-tól nyíltak meg az első tanfolyamok részükre,
és 1970-ben már egyéves levelező tanfolyamot indítottak, havonta három egész napos konferenciával.
A vizsga három tárgyból állt: a) pszichológiából, pedagógiából, szociológiából; b)
gyermekirodalmi ismeretekből és c) a gyermekkönyvtárosi munka sajátos módszereiből.
A könyvtárak megkedveltetését számos csoportos foglalkozás mozdítja elő. Ilyenek: a mesedélutánok,
a könyvmegbeszélések, a szavaló- és rajzversenyek, az irodalmi fejtörők, a
diavetítések, az író-olvasó találkozók. Ezek egyre nagyobb helyet foglalnak el a gyermekrészlegek
munkaprogramjában. Számuk meghaladja az évi 42.000-t, 1,4 millió résztvevővel.
1971-ben jelentek meg a gyermekkönyvtárakra vonatkozó Irányelvek. Ezek az „A” típusú
könyvtárakban 250-300 négyzetméteres alapterületet és heti 48 órai nyitvatartást írnak elő, a
„B” típusúakban 100 négyzetmétert és 30 órát. A norma minden 500 tizennyolc éven aluli
olvasónál egy főfoglalkozású felső- vagy középfokú végzettséggel rendelkező könyvtáros és
800 olvasón felül még egy kölcsönzési adminisztrátor alkalmazását javasolja.
Ma hazánkban körülbelül 2500 tanácsi közművelődési könyvtárban van gyermekszolgálat,
ebből 530 a felnőtt részleget elkülönített térségben várja ifjú látogatóit. Kimondott gyermekkönyvtár,
vagyis olyan szolgáltatóhely - Károlyi Ágnes tudományos főmunkatárs meghatározását
használva -, ahol legalább egy főfoglalkozású gyermekkönyvtáros dolgozik, ahol
elkülönített tér, azaz külön helyiségek és elkülönített állomány áll a fiatalkorúak rendelkezésére,
250 működik. Így a tanácsi hálózatban a 14 éven aluliaknak 28%-a, hozzávetőlegesen
170.000 gyermek nyer teljes értékű könyvtári ellátást.
A forgalmi statisztika szerint ez kevés. Mert amíg a gyermekolvasók száma a tanácsi
közművelődési könyvtárakban az utolsó másfél évtized alatt állandóan emelkedett, addig
ugyanebben az időszakban az általuk kölcsönzött kötetek száma körülbelül egymillióval
csökkent (!). Ezt a különös, visszás helyzetet Takács Miklós, a Szombathelyi Megyei
Könyvtár igazgatója szerint az okozza, hogy a majd 700.000 gyermekolvasónak jóval több
mint a fele olyan intézményekben váltja ki látogatójegyét, amelyekben a fiatalsággal való
foglalkozás csak egy, és nem is a legfontosabb az egyéb teendők mellett. Nagyon sok községi
könyvtárban nem kapják meg a gyermekek azt a tiszteletet, figyelmet, érdeklődést, amelyet
különlegesen fogékony korukra való tekintettel megérdemelnének.
285