PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A koordinációs hálózathoz hét agrár-felsőoktatási intézmény tartozik. Köztük csak egyet
alapítottak a felszabadulás után, a legnagyobbat, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet,
amely az agrártudományi dokumentációnak, nagyságára nézve, a második műhelye. Gyűjtőköre:
agrárgazdaság, üzemszervezés, növénytermesztés, állattenyésztés, mezőgazdasági
gépesítés. Állománya 170.000 kötet könyv, 110.000 kötet folyóirat, 70.000 kézirat és 26.000
egyéb dokumentum.
A hálózat többi egysége: az Állatorvostudományi, a Kertészeti, a debreceni és keszthelyi
Agrártudományi, valamint a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem s a mosonmagyaróvári
agrártudományi főiskola a professzorok és a hallgatók könyvigényeit jól ki tudják elégíteni. A
harminckét szakkönyvtár és a hét felsőoktatási intézmény együttes állománya az Információs
Központéval együtt meghaladja a 800.000 kötetet.
A mezőgazdasági könyvtárhálózathoz tartoznak még húsz felsőfokú mezgazdasági technikumnak
és a termelő üzemeknek a szakkönyvtárai. Utóbbiak jelentéktelenek.
Orvosi könyvtárak
A könyvtárnak nevezhető orvosi gyűjtemények száma az ötvenes évek elején 50-60 körül
mozgott, s ehhez csatlakozott még 300-400 könyvtárrá fejleszthető kisebb gyűjtemény.
Szervezett hálózattá való kiépítésük 1956-ban kezdődött. Koordinációs Központjuk, az
Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár 1948-ban alakult meg az
Orvostudományi Dokumentációs Központ és az Országos Orvostudományi Könyvtár (a régi
Orvosegylet könyvtára) egyesítése révén. Különösen a hetvenes évektől kezdve fejt ki aktív
információs tevékenységet; irodalomkutatást, témafigyelést, szelektív információátadást
végez, fordítószolgálatot tart fenn, és referáló folyóiratokat ad ki, köztük a Spectrum
Pharmaceuticumot, amely a KGST gyógyszerügyi bizottságának megbízásából készül.
Állománya - amely 1983-ban 54.447 egységre nőtt - ezekre a feladatokra eleinte elégtelen
volt, ezért információs bázisnak a Semmelweis Orvostudományi Egyetem könyvtárát
használta, és részben használja is. Kötelespéldányt kap, válogató joggal.
A hálózathoz orvostudományi és egészségügyi oktató, kutató és gyógyító intézetek szakkönyvtárai
tartoznak, az Országos Egészségügyi Intézet, a Közegészségügyi Intézet 22
járványügyi állomással, a gyógyszerészeti és vértranszfúziós intézet, a mentőszolgálat,
továbbá a fővárosi és a megyei tanácsi kórházak. 1971-ben 537 egészségügyi intézet közül
357-ben tartottak fenn könyvtárat. Ez a szám leapadt 200 körülire, de ezek már valódi,
könyvtáros által kezelt, rendszeresen gyarapított könyvtárak. Sajnos, ma még hiányzik a
differenciált gyűjtőköri együttműködés és a közvetlen kapcsolat a nemzetközi adatbázisokkal.
Így a klinikák, kórházak, kutatóintézetek dolgozói csak nehezen tudnak lépést tartani a világ
orvos-biológiai tudományának fejlődésével.
Sok intézmény számos „örökzöld” problémával küszködik, elégtelen alapterülettel, a
beszerzési keret beszűkülésével, az értetlenséggel, a könyvtároshiánnyal. Érdemes felidézni
Pásztor Imrének, a fővárosi István Kórház könyvtárosának szavait: „A számítógépek korában,
az információk áradatában, amikor a szakkönyvtárak fokozott jelentőségéről, a fejlesztés
ugrásszerű szükségletéről beszélünk, disszonánsnak tűnik, hogy legnagyobb fővárosi könyvtáraink
szolgáltatásaiból még a legegyszerűbbek sem valósíthatók meg mindenütt.” Különösen
fontos volna a könyvtárközi kölcsönzés erőteljes kiépítése.
271