PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Hivatali, hatósági könyvtárak
A hatósági könyvtárak között a Központi Statisztikai Hivatalé volt a legnagyobb. Az 1929. évi
XI. t. c. elrendelte, hogy a kiadók nemcsak a könyvtárakból, folyóiratokból küldjenek számára
kötelespéldányt, hanem - a Széchényi Könyvtárhoz hasonlóan - az egyetemi jegyzetekből,
színlapokból, gyászjelentésekből, falragaszokból és más hasonló kisebb jelentőségű nyomtatványokból
is. A törvény végrehajtási utasítása megmagyarázza ennek az intézkedésnek a
célját: legyen még egy hely, amely az összes magyarországi nyomdaterméket a teljesség
igényével gyűjti és a kutatás rendelkezésére tudja majd bocsátani abban az esetben, ha nemzeti
könyvtárunkat súlyos pusztítás érné. Ez a rendelkezés természetesen magával hozta ezeknek a
nyomdatermékeknek megőrzési kötelezettségét.
A külföldi rokon intézményekkel folytatott és a világháború alatt megszakadt cserekapcsolatait
a húszas évek közepéig sikerült újból felélesztenie. Állománya ennek megfelelően gyors
iramban nőtt, 1930-ban még csak 165.000 kötetből állt, 1940-ben viszont már 221.000-ből.
Minden hétköznap 9 és 2 közt a közönség rendelkezésére állt, használóinak száma mégis elég
alacsony maradt, 1930-ban 7149 kötetet vettek kézbe olvasótermeiben és 5465-öt vittek
kölcsön.
Egy 1922-ben kiadott rendelet kötelespéldányjogot biztosított az Országgyűlési Könyvtár
számára is. Ez előmozdította a jogi és a politikai irodalom gyűjtését, s így lehetővé tette, hogy
később, a felszabadulás után e két tudományszak alapkönyvtára legyen.
Gyarapítására a képviselőház minden évben jelentékeny összeget szavazott meg: például
1930-ban 12.000 pengőt külföldi művek beszerzésére és 5200 pengőt köttetésre. Rendszeresen
megkapta a Népszövetségnek és a külföldi parlamenteknek a kiadványait, s így
állománya - a Statisztikai Hivataléhoz hasonlóan - nagymértékben gyarapodott; 1930-ban
125.000, 1940-ben pedig 181.000 kötetből állt.
Nem volt nyilvános jellegű, az országgyűlés tagjain kívül azonban bizonyos megszorításokkal
akadémikusok, egyetemi tanárok, minisztériumi tisztviselők is látogathatták. Ehhez képest
forgalma nagynak volt mondható, 1941-ben helyben majdnem 32.000 kötetet használtak és
5465-öt kölcsönöztek ki olvasni.
Nagy közigazgatási gyűjteményeink gyors ütemben növelték állományukat, de használatuk
alacsony szinten maradt. A minisztériumi könyvtárak különféle jogi, közgazdasági s az illető
minisztérium különleges ügykörére vonatkozó műveket gyűjtöttek. A kisebbek állománya 7-
12.000, a nagyobbaké (Pénzügy, Földművelésügy, Igazságügy) 25-30.000, a Belügyminisztériumé,
amely főleg ügyészségi példányok révén gyarapodott, 50.000 kötetnél nagyobb volt.
Nem voltak nyilvánosak, kivéve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Országos Tanügyi
és Pedagógiai Könyvtárát, 1867-ben alapították, 1922-ben megkapta a takarékosságból
feloszlatott Pedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum anyagának nagyobb részét (10.000, főleg
filozófiai tartalmú kötetet az Egyetemi Könyvtárnak adtak). 1926-ban megkezdték a két
gyűjtemény egyesítését. Az állomány így 76.779 kötetre nőtt, de ebben a számban nincsenek
bent a külön kezelt iskolai értesítők és régi folyóiratok. Naponta 9-től 2-ig volt nyitva, 1930-
ban 1491 személy 2272 kötetet kölcsönzött ki.
Számos más fővárosi és vidéki hatóság, hivatal tartott még fenn könyvtárakat, a különféle
bíróságok, rendőrség, tűzoltóság, posta, államvasutak, amelyeket csak az intézmények dolgozói
használhattak. Kivétel a Kúria 30.000 kötetes jogi és a joggal összefüggő társadalomtudományi-bölcsészeti
szakmunkákból álló gyűjteménye, ahol 1930-ban 3400 személy
helyben 12.047, 2700 személy 6100 kölcsönvett kötetet használt.
223