PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A könyv tehát már a X. század vége óta elfoglalja a helyét a magyar művelődésben. De ez
még magában nem jelentette volna a könyvtárnak mint intézménynek a meghonosodását is.
Mert hiszen még a székesegyházaknak is csak a szertartásokhoz használt kis számú, a püspöki
székhelyek iskoláinak az olvasástanítást és papképzést szolgáló pár könyve is csak meghatározott
célokat szolgáló egyes darabok voltak, de nem könyvtár. Néhány teológiai tartalmú
könyve, tehát „magánkönyvtára” legfeljebb Szent Gellért csanádi püspöknek lehetett, aki
magyarországi működése idején írta reánk maradt Deliberatióját (Megfontolás) és talán még
más munkákat is. Föltehető, hogy ezek írása közben más könyveket is használt, más könyvek
is voltak birtokában, melyek vértanúsága után is ott maradhattak püspöki székhelyén. De más
püspökségek esetében ilyesmiről alig lehetett szó. Székesegyházi, illetve káptalani könyvtárak
csak lassanként alakulhattak ki egy-egy püspök, kanonok birtokából kivételesen hátramaradt
kódexekből. Így hozhatott magával könyveket az a 24 verduni kanonok, aki a XI. század
húszas éveiben városuk pusztulása miatt Magyarországra menekült.
Nem gondolhatunk királyi könyvtár létesítésére sem a XI. században Magyarországon.
Ilyesmit föltételezni anakronizmus volna. Bár elfogadhatjuk a közel egykorú Szent Istvánlegenda
állítását, hogy István gyermekkorában bizonyos iskolázásban részesült, mindenesetre
tisztában volt az írásnak, a könyvnek az elröpülő szóval szemben maradandó értékével. Ezért
íratta - bizonyára személyes irányítása alatt - az Intelmeket Imre fia számára, amely így az első
Magyarországon keletkezett, írásban rögzített irodalmi alkotás volt. Ehhez járult együttvéve is
alig néhány lapot kitevő két törvénykönyve. Más írásmű nemigen lehetett királyi székhelyén.
A bencés kolostorok könyvei
Könyvtárak Magyarországon először, már a XI. században, a Benedek-rendi szerzetesek
kolostoraiban keletkeztek. Ezeknek a bencés kolostoroknak a száma az idők folyamán, az
Árpádok korában mintegy százra emelkedett, de legnagyobb részük egészen kis nemzetségi
monostor volt, ahol csak a legszükségesebb könyvek meglétével számolhatunk. Ha az I. Endre
király alapította tihanyi kolostor 1055-ben írott alapítólevelének hátlapjára később, de még a
XI. században odakerült följegyzést könyvleltárnak tekintjük, akkor ott sem volna több, mint
2 misekönyv, 1 nocturnale (az éjszakai zsolozsmázáshoz való könyv és 2 graduále (a mise
énekelt részeit tartalmazó szerkönyv). Valószínű azonban, hogy ez a följegyzés csak a
szerkönyvekre vonatkozik, mert a bencés Regula előírásai szerint olvasmányos anyagnak is
kellett mindenhol lennie, így magának a Regulának, a rendi szabályoknak is.
Teljes könyvleltárunk a század végéről, 1093 tájáról van, a legfontosabb magyar bencés
kolostorból, Pannonhalmáról. Teljes vagyonleltár ez, amelyben a könyvek is kötetenként föl
vannak sorolva. Összesen 80 kötet. De figyelembe véve azt, hogy a középkori kódexek
többségében nem egy, hanem több művet másoltak egybe, a 80 kötet mintegy 250 művet
tartalmazhatott. Minthogy pedig itt nem könyvtári katalógussal, hanem vagyonleltárral van
dolgunk, a jegyzékből mindig csak a kötet első vagy a legnagyobb terjedelmű darabjáról
kapunk tájékoztatást. Mégis, a leltár alkalmas arra, hogy belőle képet kapjunk a pannonhalmi
könyvtár értékéről, egybevethessük más egykorú külföldi bencés könyvtárakról fennmaradt
adatokkal.
A 80 tételnek több mint a fele, 43 darab, liturgikus munka. Ez az arány megfelelt a korabeli
bencés reformmozgalom egyik célkitűzésének, hogy tudniillik az istentiszteletet minél
nagyobb pompával végezzék. A fennmaradó többi 37 tétel közt hiánytalanul megtalálhatók a
rendi szabályokban előírt közös olvasmányhoz (collatio) szükséges könyvek: 3 homíliás
9