PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

nyílt meg az olvasóközönség számára. Szakkönyvtáraink kezdetleges állapotban voltak; a
Műegyetem könyvtárát a hallgatók nem használhatták. Az ország fővárosának nem volt
nyilvános városi közkönyvtára. Főpapi és főúri könyvtáraink a régi keretek között szolgálták
kis számú olvasóközönségüket.
Kevés kivételtől eltekintve hasonló volt a helyzet vidéken is. Folyamatos könyvtári munkát és
fejlődést, a szélesebb körű közművelődési igényekkel való kapcsolatot úgyszólván csak a
protestáns oktatási intézmények esetében figyelhetünk meg. A református egyházak könyvtárai
- az egyházi önkormányzat bástyái mögé húzódva - nehezen és több-kevesebb sikerrel
védték meg eredményeiket. Ez a megállapítás elsősorban vonatkozik a debreceni kollégium
könyvtárára, de az ellenreformáció súlyos kényszerének enyhülése után Sárospatakon és
Pápán is megindult a könyvtári élet. A Dunamelléki Református Egyházkerület pedig
korszakunk végén létesített új nagykönyvtárat, amikor 1861-ben megvásárolta a nagy múltú
Ráday-könyvtárat. A különféle vidéki református és evangélikus oktatási intézmények -
különösen a Felvidék evangélikus gimnáziumainak könyvtárai lassan, de folyamatosan
fejlődtek, s mindig jellemezte őket könyvanyaguk modernsége, az állami közművelődési
elvektől eltérő, „nonkonformista” szerzeményezési politika.
A katolikus egyház nagykönyvtárai közül a legjelentősebbek a XVIII. század második felében
keletkeztek. Közülük a legkiemelkedőbbek Pécsett, Egerben és Gyulafehérvárott nyilvános
jellegükkel szolgálták a tudományos kutatás és a közművelődés ügyét. Biztos és bőséges
anyagi eszközök tették lehetővé folyamatos fejlődésüket. A főúri könyvtárak közül a legtekintélyesebbek
a nemzet tulajdonába kerültek, s így a köz szolgálatában álltak.
Tudósaink, köznemeseink, polgáraink könyvtárai a szellemi igények és anyagi lehetőségek
keretei között szerényen fejlődtek, de behálózták az ország egész területét. Sok esetben
bekerültek nagykönytárainkba, de számos esetben szétszóródtak. Megoldatlan maradt a vidéki
közművelődési és a falusi népkönyvtárügy kérdése. A megyei és a falusi könyvtárak létesítését
célzó szórványos elképzelések anyagi és politikai okból jámbor szándékok maradtak.
A meglévő és működő könyvtárakban azonban mindazok, akiknek erre szükségük, igényük és
lehetőségük volt - kevesen voltak, de közművelődésünkben nagy értéket jelentettek! -, az általános
szűkös anyagi kereteknek megfelelően hozzájuthattak a keresett anyaghoz. A könyvtárak
állománya - még a legjobban felszerelteké is - elmaradt ugyan Európa és az osztrák
birodalom más könyvtárainak állományától, az alapvető műveket (összefoglaló kézikönyvek,
lexikonok, bibliográfiák, szótárak, a legfontosabb szakfolyóiratok és monográfiák) azonban
forgathatták az olvasók.
Az új korszakra, a parlamentarizmus korszakára várt tehát a szervezés munkája, a tudományés
művelődéspolitikai alapelvek országos érvényű kidolgozása s az anyagi előfeltételek
megteremtése. A könyvtárpolitika ügyében is szükség volt tehát a tudósok, szakemberek,
mérnökök, közgazdászok és nem utolsósorban a közművelődési szakemberek munkájának
egybehangolására, egy új könyvtári szervezet megteremtésére.
120