PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Néhány találomra kiválasztott név az 1945-1984 közti időszak könyvbarátai közül (zárójelben
a gyűjtési kör megjelölése): Benedek István (orvostörténet), Dercsényi Dezső (művészettörténet),
Galambos Ferenc (bibliográfia, ex librisek), Gazda István (tudománytörténeti
források), Győrffy György (néprajz, történelem), Keresztury Dezső és Király István
(mindkettő magyar irodalom és irodalomtörténet), Kozocsa Sándor (teljes Krúdy-kollekció,
szerzők által dedikált példányok), Mályusz Elemér (középkori történelem), Mező Ferenc
(sporttörténet), Pastinszky Miklós (ritka irodalomtörténeti és történelmi művek, kéziratok),
Szabolcsi Bence (zenetudomány), Szijj Rezső (bibliofília), Szimonidesz Lajos (teológia, s
ennek kapcsolatai a szociológiával, a természettudományokkal, a művészetekkel), Tiszai
Andor (munkásmozgalom, Budapest története). A gyűjtemények közül több már eddig is
közgyűjteménybe került, például Mező Ferenc halála óta könyvtárát a Testnevelési Főiskola
őrzi. Értékes voltukra legjobban talán Lukács György hagyatéka utal, amelyet ma az
Akadémia Filozófiai Intézete felügyelet alatt önálló elhelyezésű Lukács Archívum gondoz. Ez
12.000 kötet könyvből (részben Lukács saját kezű jegyzeteivel), saját és róla szóló művekből,
10.000-nél több levélből áll, magyar (Balázs Béla, Babits, Illyés stb.) és külföldi (Thomas
Mann, Anna Seghers, Arnold Zweig stb.) írók tollából.
1975-ben rendelet jelent meg, amelynek értelmében a magánszemélyeknek be kell jelenteniük
muzeális értékű dokumentumaikat. Ezeket védetté nyilvánítják. Ilyennek tekinti a rendelet az
egyes darabokon kívül mindazokat az egységes szempontok szerint gyűjtött és rendezett
kollekciókat, amelyeknek egészként való fenntartását s megőrzését tudományos jelentőségük
indokolja.
Ezekről a gyűjteményekről nem áll rendelkezésünkre statisztika, pontos nyilvántartás. A
tulajdonosok tekintélyes, gyaníthatóan nagyobb része ugyanis nem nyilváníttatta védetté
könyvtárát, mert a négy példányban készítendő leltár összeállítása és más kötelezettségek
miatt a bejelentést inkább elmulasztotta.
Olvasószolgálat. Katalógusok
A régi és alapvető kötelesség, a könyvek őrzésén kívül a mai könyvtárakban egyre nagyobb
szerepet kapnak az olvasószolgálati feladatok, a látogatók magas szintű tájékoztatása. A
nagyobb intézmények külön tájékoztatórészleget, referens szolgálatot szerveztek, amelyek
segítik az olvasókat a könyvtár szolgáltatásainak megismerésében, a kézikönyvek,
katalógusok használatában, irodalomjegyzékek összeállításában.
A tájékoztatás legtöbbet használt formája a katalógus. A betűrendes vagy leíró katalógus 1945
óta annyiból változott, hogy a különböző könyvtárakban egyöntetűvé és egyre pontosabbá
vált. Szabványok határozzák meg külalakját, a szerzői nevek formáját, azt, hogy milyen
adatokat kell feltüntetni, s ezek milyen sorrendben kövessék egymást.
Arra egyik nagykönyvtárunknak sem volt pénze, hogy kinyomtassa teljes állományának
katalógusát, mint ahogy tették ezt a legnagyabb külföldi könyvtárak, a Bibliotheque Nationale,
a British Museum vagy a Library of Congress. Azonban több intézmény adott ki és ad ma is ki
jegyzékeket újabb beszerzéseiről, kurrens folyóiratairól. Rendkívül fontos a külföldi könyvek
és folyóiratok központi katalógusa, amelynek gondozásával 1952-ben a Széchényi Könyvtárat
bízták meg. Ennek révén ma kb. 2000 könyvtárunk külföldi könyveiről tud felvilágosítást
adni, megnevezve ezek lelőhelyét. Évente átlag 80.000 műre vonatkozó 200.000 bejelentéssel
gyarapodik, és a katalóguscédulák száma jóval felülmúlja a 3 milliót. Továbbfejlesztése csak
úgy képzelhető el, ha áttérnek számítógépes nyilvántartásra. Ezt már eddig is meg kellett
290