PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Ennek megfelelően Magyarországon is megnövekszenek a plébániai és szerzetesi könyvtárak
a század hetvenes évei óta, és mind több magánszemély birtokában is vannak könyvek. Persze
a nyomtatott könyv elterjedése nem jelentette azt, hogy a kézzel történő könyvmásolás egyik
napról a másikra megszűnt, mégis, a kódexszel szemben több lesz a nyomtatott könyv. Hogy
mennyire nőtt a nyomtatással a könyvek száma nálunk is, abból is látszik, hogy a következő
két évszázad nagy könyvpusztulása után mennyivel több a ránk maradt ősnyomtatvány és
XVI. század eleji nyomtatott könyv, mint XV. századi kódex, pedig a pusztulás azokat éppen
olyan mértékben érte. Természetesen ezek a nyomtatványok is az ország akkori peremvidékeinek,
a Felvidéknek, Erdélynek fallal védett városaiban maradtak meg, míg a török
hódoltság alá került országrészből csak mutatóban maradtak fönn egyes darabok, annak a jeleként,
hogy ott éppen annyi vagy még több volt 1526 előtt, mint a szerencsésebb peremvidékeken.
Ezek a fönnmaradt meg az adatokból ismert könyvek arról tanúskodnak, hogy a magyarországi
értelmiségnek 1526-ig két különböző műveltségű rétege volt megkülönböztethető. A
főpapság és az udvar körében mozgó világiak műveltségét áthatotta az itáliai humanizmus,
könyvgyűjteményeik olyan összetételűek, mint az olasz fejedelmeké és itáliai humanistáké.
Ezzel szemben a nyomtatott könyv nagy tömege most már túlnyomóan a középkori
skolasztikus műveltségben megmaradt alsóbb papságot és szerzeteseket szolgálja ki, akiknek
csak kis részét és csak felületesen érintette az új műveltség, és elsősorban vallásos könyveket
igényeltek. Érdekes, hogy magában a budai királyi palotában is világosan elkülönült ez a két
könyvréteg, illetve könyvet használó réteg.
A királyi kápolna könyvtára
A középkori szokásoknak megfelelően nagyszámú papság volt a budai királyi kápolna körül
is. Az ország legkülönbözőbb részeiből, különböző egyházmegyékből került ide ez a papság,
amelynek Mátyás király valamilyen szilárdabb testületi formát adott, talán „fraternitás”-sá
szervezte. Ezeknek a papoknak hátrahagyott könyvei már a XIV. század vége óta lassanként
könyvtárrá gyarapodtak, s ez a gyarapodás a nyomtatott könyv megjelenésével fölgyorsult,
úgyhogy itt alakult ki a középkori Magyarországnak a Corvina után legnagyobb könyvgyűjteménye.
E gyűjtemény állománya - mint egyszerű, dísztelen, de nagy tömegű, súlyos anyag -
nem volt elszállításra érdemes és alkalmas akkor, amikor 1526-ban Szulejmán a budai palota
minden értékét, köztük a Corvina köteteit Konstantinápolyba hurcolta. Ezek a könyvek ott
maradtak Budán 1686-ig, mind elhanyagoltabb, mind pusztulóbb állapotban. Ebből hoztak el
időnként, a XVII. század folyamán szabaduló rabok és mások egyes darabokat, abban a hitben,
hogy a Corvina maradványai. Végre 1686-ban, a felszabadító ostrom után, az itt talált több száz
kötetből azt, ami még hasznavehetőnek látszott, 320 kötetet, jegyzékbe foglalva elvittek a
bécsi császári könyvtárba. Egy részüket az utóbbi idők kutatásainak sikerült ott azonosítani.
Ez a kápolnakönyvtár külsőleg is, tartalmilag is pontosan ellentéte a korvinának. Csak kisebb
része kódex, az is főleg papírkódex, túlnyomó része nyomtatott könyv, míg a Corvinában alig
volt nyomtatvány és papírkódex. Tartalmilag is ellentétes vele. Nem humanista könyvtár,
hanem jellegzetesen egyházi gyűjtemény. Szép számmal képviselve vannak benne az
istentisztelethez szükséges liturgikus könyvek. A teológiai anyagban feltűnően csekély az
egyházatyák száma, annál több a skolasztikus teológiának mind a tomista (domonkos), mind a
skotista (ferences) ága. Igen sok az egyházi beszédgyűjtemény, szentírás-magyarázat, főleg
pedig a kánonjog. Humanista irodalom, klasszikus auktor alig van, görög nyelvű könyv
mindössze egy. Mindez jellemző lehetett a királyi kápolna papságának műveltségére, feladataira,
könyvszükségletére.
45