PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

magyar nemzet igazi állama. Anyagi kérdések is okoztak nehézségeket. Bár az alapító főurak
vagyonos emberek voltak, az alapítványi összegek mégsem voltak elegendőek ahhoz, hogy
akár a Múzeum, akár az Akadémia könyvtárának rendszeres fejlődését, a beszerzési és
személyi kiadásokat fedezni tudják. Ehhez állami támogatásra, rendszeres és bőséges évi
költségvetési hitelkeretre lett volna szükség. Az államhatalom azonban nem volt érdekelt
abban, hogy a magyar tudományosság és közművelődés bástyái a kívánatos mértékben
fejlődjenek. Így érthető, hogy ezek a hitelkeretek minden könyvtár esetében nevetségesen
csekélyek voltak.
Az Akadémiának a könyvtárán kívül számos más feladatkör anyagi fedezetét is alá kellett
teremtenie, (forrásfeltárás, kiadványok, folyóiratok, régészeti munkálatok stb.), így nem állt
módjában, hogy ezekben az években célszerű elhelyezésről, kellő személyzet alkalmazásáról
is gondoskodjék. Ezért volt alacsony a beszerzett művek száma is. A legmagasabb szintet
1848-ban érték el (1719 darab), de ez a szám korábban 500-600 körül mozgott.
Nagyjából zökkenőmentes volt a könyvek és folyóiratok helybeni használata. Már nehezebben
ment a személyzeti kérdés megoldása. Az alapítólevél előírta, hogy a főkönyvtárnok az
Akadémia tagja legyen. Csekély tiszteletdíjat (évi 300 forintot) kapott. Kinevezését a Teleki
család egészen a kiegyezésig (sőt bizonyos fokig még az után is) magának tartatta fenn. A
családi törzskönyvtár mellett kezelni kellett volna az alapítás utáni jelentékeny gyarapodást is.
Mivel azonban a család a könyvtárat oly hosszú ideig nem adta át, könyvtárnokot sem nevezett
ki. Ezért volt kénytelen Toldy Ferenc akadémiai titkári teendői (s egyéb elfoglaltságai)
mellett ezt a munkát minden segítség nélkül ellátni. Ez a helyzet csupán akkor szűnt meg,
amikor az Egyetemi Könyvtár igazgatójává nevezték ki. S ekkor vált halaszthatatlanná a
könyvtárnok kinevezése is. Jóllehet az Akadémia többször tett javaslatot, a különben oly
bőkezű alapító csupán 1850-ben nevezte ki Hunfalvy Pált főkönyvtárnokká. Az Akadémia a
saját tulajdonában lévő könyvanyag gondozásával alkönyvtárnokként Reviczky János levelező
tagot bízta meg. Toldy szakismereteit azonban továbbra is igénybe vették. Ő dolgozta ki a
könyvtár első szabályzatát, illetve alkalmazta az Egyetemi Könyvtár részére már kidolgozott
szöveget az Akadémia könyvtárára.
Az utasítás könyvtártani értelemben szinte teljesen azonos az Egyetemi Könyvtár részére
készült szöveggel. A bevezetés szerint a könyvtár elsősorban az Akadémia tagjainak szolgálatára
áll, de idővel - ha a katalógusok elkészülnek - minden tudós kutató igénybe veheti.
Ebből a megkötésből kitűnik, hogy az alapító kezdeti jószándékának, egy nyilvános könyvtár
létesítésének megvalósulását milyen mértékben akadályozták a tárgyi és anyagi nehézségek. A
szabályzat természetesen utal a könyvtár kettős (alapítványi és akadémiai) jellegére is. Előírja,
hogy csupán oly műveket szabad megvásárolni, melyeket a tagok kívánnak, s melyek más
pesti könyvtárakban nincsenek meg. Az elképzelés elvileg helyes volt, azonban nem mindenben
valósult meg, már csak azért sem, mivel voltak (s vannak) oly művek, melyekből egyetlen
példány bármilyen súlyos anyagi helyzetben sem elegendő.
Súlyos napokat élt át a könyvtár a szabadságharc során, 1849 tavaszán a budai vár ostroma
idején. A kézirattárat és a legértékesebb könyvanyagot az utolsó percekben szállították le az
épület első emeletére. Pár nappal később azután a házat találat érte, padlása leégett, s csupán a
tűz gyors eloltása akadályozta meg a könyvtár teljes pusztulását.
A szabadságharc bukása után, az önkényuralom nehéz évei alatt a működésében erősen
korlátozott Akadémia csak kevés gondot tudott fordítani könyvtárára, mely azonban ezekben
az években is szépen gyarapodott. Az 1844-ben 60.000 kötetre becsült (valójában feltehetően
kisebb) állomány két évtized múlva 100.000 kötetre növekedett, elsősorban adományok útján.
Ekkor került a könyvtárba többek között a Jancsó-, Czech- és Somssich-könyvtár, Gaál
110