PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Eredményesebbnek bizonyult egy magánkezdeményezés, amely Kőrösy Kornél egyetemi
magántanár, orvoskari adjunktus nevéhez fűződik. Kőrösynek számos tanulmánya jelent meg
az anyagcsere-vizsgálatról és az örökléstanról. Írásuk közben a forrásul használt folyóiratokat
néha soká kellett keresgélnie, mert nem tudta, hol találhatók, márpedig - mint egy értekezésében
írta - „a tudományos irodalom hozzáférhetősége minden tudományos dolgozásnak
nélkülözhetetlen előfeltétele”. Ezt pedig legjobban egy, a folyóiratok lelőhelyét feltüntető
katalógus segíti elő. A címjegyzék megjelenése után azt is könnyű lesz megállapítani, hogy
milyen folyóiratok járnak feleslegesen több példányban, és hogy melyek hiányoznak. Az
előbbiek lemondásával megtakarított pénzt az utóbbiak előfizetésére lehet fordítani.
Elgondolásának helyességéről meggyőzte Lenhossék Mihályt, az anatómia professzorát.
Ketten közösen felkértek 96 intézményt, kutatóintézetet, egyetemi tanszéket, hogy jelentsék
be az oda járó orvosi, természettudományi és mezőgazdasági periodikumokat.
A felhívásnak sikere lett, összesen 106 könyvtár küldte be adatait. Ezek felhasználásával
Kőrösy és Lenhossék 1916-ban kiadta A budapesti könyvtárakba és intézetekbe járó
természettudományi, orvosi és mezőgazdasági folyóiratok jegyzékét. Ebben 1768 különböző
periodikum 3542 lelőhelyét közölték, mindegyiknél jelezve, hogy a bejelentő intézmények
állományában milyen évfolyamok találhatók meg. Ez volt hazánkban az első központi
katalógus.
Kőrösy úgy gondolta, hogy a példát a nyelvészek, történészek, jogászok, technikusok is
követni fogják. Ebből semmi sem lett, a kitűnő kezdeményezésnek elmaradt a folytatása,
jórészt a háború következményeként, mert a külföldi folyóiratok behozatala egyre csökkent.
Bibliográfiák
„A könyvtáros igazi hivatása - Szabó Ervin meghatározása szerint - mások tudományos
munkásságának előmozdítása.” Ennek a feladatának nem tud jól megfelelni, ha nem állanak
rendelkezésére bibliográfiák, minden tudomány vezérfonalai. Hellebrant Árpád, az Akadémiai
Könyvtár munkatársa fontosságukat így jellemezte 1906-ban: „A tudományos irodalom
hazánkban évről évre oly mértékben fejlődik, hogy az abban való tájékozódásra a könyvészet
nem nélkülözhető. Ha valaki egy kérdéssel foglalkozni akar, első feladata, hogy tájékozódást
szerezzen arról, vajon van-e a tárgynak irodalma Foglalkoztak-e már mások is az illető
tárggyal Mit írtak róla Ezt pedig úgy érhetjük el, ha a művek címeit... rendszeresen
egybegyűjtjük.”
Lukinich Imre történettudós pár évvel később publikált írása szerint a bibliográfiák
szükségessége „abból is következik, hogy tudományos kiadványaink jelentékeny része... még
indexszel sincs ellátva, folyóirataink összefoglaló repertóriumok híján maholnap alig
használható tömeggé lesznek; a kutatni vágyó a legtöbb esetben minden irányítás nélkül fog
valamely kérdés anyagának összegyűjtéséhez, s bár energiája, munkabírása javát az adatok
lehető teljes felkutatására kénytelen fordítani, még mindig ki van téve annak az eshetőségnek,
hogy igen lényeges és fontos adatok elkerülik figyelmét”.
Így ír a szaktudós, pedig ő még úgy-ahogy tudja, hogy mi jelent meg, ám az egyetemi hallgató,
a kezdő kutató, s az, aki rokon szakmája köréből óhajt ismerni valamit, hol kezdje meg a
kutatást Erre csakis a bibliográfiák adhatják meg a feleletet.
182