PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Jól sikerült a Zeneakadémia az 1904-1907-ben szecessziós stílusban épült palotájának
földszintjén a könyvtár elhelyezése. Ebben nagy része volt Korb Flórisnak és Giergl Kálmánnak,
a két építőművésznek, akik a kolozsvári Egyetem Könyvtár építésekor megtanulták a
korszerű könyvtárépítés elveit. Elhelyezésével, berendezésével, bő állománygyarapodással
számoló tágas raktárhelyiségeivel, 46 olvasót befogadó galériás olvasótermével ma is jól
szolgálja a megnövekedett könyvtári igényeket.
Megemlítendő még egy, a korszakra szomorúan jellemző terv. Megvalósulása esetén a
legnagyszerűbb könyvtárpalotát hozta volna létre. A nyomasztó helyhiánnyal küzdő Fővárosi
Könyvtár nagyobb arányú fejlesztésére új épület nélkül gondolni sem lehetett. A fővárosi
törvényhatóság 1910. június 20-i ülésén vetette fel az új székház gondolatát - a Szabó Ervin
által készített emlékirat alapján - Wildner Ödön tanácsnok. Pénz volt rá, az úgynevezett
millenniumi alap 1.200.000 koronája. Népházzal, azaz kultúrházzal egyesítve tervezték. A
terv szerint helyet kapott volna benne több olvasóterem felnőttek, gyermekek, valamint
folyóiratok, hírlapok, könyvek használói részére, laboratóriumok, könyvtárosiskola célját
szolgáló helyiségek, egyetemi hallgatók részére tankönyvolvasó, mesélőszoba, a kiszolgálást a
lehető leggyorsabbá tevő technikai berendezések, 250.000 kötetet befogadó, de ennek
kétszeresére bővíthető raktár, előadások, hangversenyek tartására alkalmas, 800-1000
férőhelyes nagyterem, helyek a különgyűjteményeknek.
Megtervezésére pályázatot írt ki a főváros, s erre 1911. május 5-ig 17 pályázat érkezett be.
Úgy döntöttek, hogy a kivitelezéssel Lajta Bélát, a kor egyik legkiválóbb építészét bízzák
meg. Az építkezést 1912 tavaszán akarták elkezdeni, és két évet szántak az elkészítésére.
Helyéül először a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) teret, később a Kálvin teret szemelték ki.
Azonban... kicsinyes féltékenységből, kultúraellenes takarékosságból, mondvacsinált ürügyekkel
az összes városi fórum által jóváhagyott tervet a közgyűlés leszavazta, azaz az építkezést
elhalasztotta, azzal az indoklással, hogy „tekintettel a súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetre...
ez idő szerint a közművelődési intézet építését sürgősnek nem tartja”.
Az első világháború megkezdése után s az inflációs időkben azután természetesen szó sem
lehetett az építkezésről, a főváros nem kapta meg a hozzá méltó közművelődési palotát, a
meglevő pénz a húszas évek inflációjában teljesen elértéktelenedett.
1910 után újból vita folyt az Egyetemi Könyvtárról, mert raktárai megteltek, olvasótermei,
dolgozószobái szűkek lettek.
A megoldásra két javaslatot készítettek. Az egyik a Szerb utcába tervezett egy új épületet. Ide
kerültek volna a jogászok, orvostanhallgatók olvasótermei, a tanári dolgozószobák, az
adminisztrációs helyiségek és a másfél millió kötet elhelyezésére alkalmas raktártermek. A
részletes költségvetés a telekvétellel és berendezéssel együtt 5 millió koronára becsülte a
kiadásokat. A másik megoldás a régi könyvtárpalotát akarta kibővíteni a ferences rendház
irányában; az épületet szimmetrikussá alakította volna, és szabaddá tette volna a ferences
templom déli oldalát.
A terveket sokan támogatták, érdekében interpellációk hangzottak el az országgyűlésen,
mellette agitált a Galilei-kör. Látszatra a Kultuszminisztérium is pártolta. 1912 elején értekezletet
tartott, s ezen az építkezés mellett a nagykönyvtárak 1867 óta tervezett egyesítéséről
és együttműködéséről is szó esett. A könyvtárigazgatókon kívül építész szakértőket is
meghívtak, de az eredményre Balogh Jenő államtitkár záró szavaiból már következtetni
lehetett; ő ugyanis csak annyit ígért meg, hogy az elhangzott elgondolásokat képviselni fogja.
Nem is történt semmi. A tervezgetéseknek az első világháború kitörése egyszer s mindenkorra
véget vetett.
192