PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

kozunk. Szakmai szempontból a legszámosabb volt az orvos-, jog- és hittudományi anyag;
kevésbé a történelem, a politika és a matematika. Az orvosi művek feltűnően nagy száma és
jellege nem csupán az orvosok könyvigényét, hanem a XVIII. századi medicina átalakulását is
jelzi. A század elején még a hagyományos, középkori orvoslásmesterség termékeivel találkozunk,
míg a század közepétől feltűnik a felvilágosodás korának új orvostudományi korszaka, a
diagnosztika előtörése (például R. Mead és van Swieten művei). A század végén már a kortárs
hazai szakirodalom is használatban volt (például Plenck művei). Az általános orvostudomány
mellett feltűnnek a szakágazatokkal (például nőgyógyászat) kapcsolatos művek. Feltűnően
nagyszámú a nemi betegségekkel kapcsolatos irodalom, ami jól mutatja azt is, hogy ilyen
kisebb gyűjtemények látszólag jelentéktelen adatai nem csupán könyvtártörténeti, hanem
tudománytörténeti és történeti, szociológiai szempontból is érdekesek. A könyvanyag
általában a megtelepedett vagyonosabb polgári réteg igényeit jelzi. Feltűnően kevés ezekben a
gyűjteményekben a spekulatív, filozófiai jellegű mű, viszont bőségesen szerepelnek bennük
(nyilván családi kívánalmaknak megfelelően) a teológiai szerzők és - az imakönyvek.
A közelmúltban Szegeden megindult könyvtártörténeti munkaközösségi vállalkozás hasonló
jellegű hagyatéki forrásanyag alapján egy korábbi korszak (1551-1721) könyvgyűjtési
szokásainak, olvasmánykultúrájának feltárására tesz kísérletet. Tagjai városi levéltári
iratanyag alapján az ország egyes tájegységeit vizsgálják. Eddigi megállapításaik szerint igen
fejlett érdeklődést mutat a könyv iránt Nyugat-Magyarország. E tájegységgel kapcsolatban
145 felhasználható könyvjegyzéket vizsgáltak meg, az ország más területeiről pedig 202
jegyzéket. A legfejlettebb volt a könyvkultúra az 1640-1661 közötti években. Megállapításuk
szerint „nincsenek egzakt módon meghúzható határvonalak a polgárkönyvtár és a főúri
könyvtárak között”. Ez igaz lehet a tárgyalt korai korszakra, azonban már nem az a XVIII.
század második felére vonatkozóan, mikor a gazdag főúri-főpapi könyvtárak már gyökeresen
különböznek a kisszerű polgári-nemesi könyvgyűjteményektől. A XVIII. század elejével
kapcsolatos egy-két adatuk említést érdemel. Sopronban 1707-1721 között egy városi
tanácsnoknak 30 történeti, földrajzi és jogi vonatkozású könyve volt; egy kovácsmesternek 7
kötete, egy „udvarmester”-nek (uradalmi tisztviselő) és egy kereskedőnek 8, illetve 22 kötete
volt. Ez utóbbi kettőben több francia nyelvű kiadvány is volt. Szirmay András zempléni
alispánnak 202 kötete, Simándi István sárospataki tanárnak 294, Fronius Dániel brassói
evangélikus lelkésznek 227, Viszth János szintén brassói könyvkötőnek 92, Voigt János
selmecbányai evangélikus lelkésznek 123, Benkner Pál brassói tanácsnoknak 56, egy
fegyverneki református lelkésznek 150 kötetes könyvtára volt. Az adatok az értelmiségi réteg
természetszerűen magasabb könyvigényére mutatnak. Tudunk egy 1721-ben keletkezett
cenzúrajegyzékre is, mely ismeretlen tulajdonos részére 273 kötet behozatalát engedélyezi. A
könyvek a tudomány szinte minden ágát érintik, általában azonban a történelem, a jogtudomány
és a természettudományok iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés. Egyébként
a szegedi munkaközösség azt tervezi, hogy a jövőben számítógépes módszerrel próbálja
meggyorsítani az adatanyag feltárását, feldolgozását.
Szórványos adatainkkal azt kívántuk érzékeltetni, hogy milyen mélységű és jellegű volt a
művelődési igény, s hogy kisebb könyvtárak tulajdonosai milyen mértékben igyekeztek
könyveiket önművelésük terén hasznosítani. Az ilyen jellegű könyvtárak teljességgel történő
felsorolása nem lenne lehetséges, s még akkor sem lenne tanulságosabb, ha sokkal több
adatunk maradt volna. Válogatott példáink is elégségesnek tűnnek ahhoz, hogy az általános
irányvonalat bemutassuk. Éppen ezért csak a tipikus esetekre hívtuk fel a figyelmet, azzal,
hogy egyrészt ezek viszonylag megbízhatóan jelzik az irányvonalat, azonban az adatok szintén
viszonylagos kevés volta miatt általánosítanunk csupán a legnagyobb óvatossággal szabad.
91