PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Majdnem minden megyei könyvtárban készült sajtóbibliográfia a megye területén megjelent
periodikákról. Szentmihályi János és Vértesy Miklós a kutatáshoz, tájékozódáshoz szükséges
lexikonokat, szakszótárakat, bibliográfiákat és más segédkönyveket vette számba Útmutató a
tudományos munka magyar és nemzetközi irodalmához című művében (1963). Újabb hasonló
művek: Magyar nyelvű kézikönyvek a közművelődési könyvtárakban (1976) és Idegen nyelvű
társadalomtudományi kézikönyvek közművelődési könyvtárak számára (1979).
Rendkívül elszaporodtak az annotációkkal (a tételek rövid magyarázatával) ellátott, változatos
tárgyú ajánló bibliográfiák. A Gödöllőn 1961-ben tartott bibliográfiai konferencia javasolta,
„ne legyen olvasóréteg, amelynek számára nem készül ajánló bibliográfia”. Egy-egy ilyen,
ötletesen, gondosan megszerkesztett kiadvánnyal nagyon lehet növelni az olvasási kedvet.
A Könyvtári kis tükör tárgykör szerint szakosított füzetei (az elsőt 1978-ban adta ki a
Könyvtártudományi és Módszertani Központ) az 1945 óta magyarul megjelent legfontosabb,
legértékesebb műveket sorolják fel. Lényegükben mintajegyzékek.
A harmincas évek elején már jól meg lehet figyelni, hogy a természettudományokkal, műszaki
fejlesztéssel foglalkozó könyvek helyett egyre inkább a folyóiratcikkek információit veszik
igénybe. A második világháború után ez a folyamat korábban nem is sejthető mértékben
meggyorsult. A könyv, még a legmodernebb nyomdai technikával is, lassan készül el, csak
késve ad hírt az új tudományos felismerésekről, felfedezésekről, eredményekről, sokszor több
év elteltével. Csak egy példa erre: a tranzisztor feltalálása után a tranzisztorelvről szóló könyv
csak egy esztendővel azután jelent meg, hogy a kis félvezető kristályokat a boltokban már
ezerszámra árusították.
Az 1950-es évektől még a folyóiratokban megjelent írások is kezdtek másodlagosakká válni.
Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1962-ben végzett felmérése szerint a szakirodalmi
tájékoztatásban a folyóiratok, kézikönyvek után harmadik helyen a prospektusok állnak, de
magas a kutatási jelentések, szabványok, szabadalmak, gyártmánykatalógusok, gépleírások,
konferenciai anyagok aránya is.
Kováts Zoltán, a Veszprémi Vegyipari Egyetem könyvtárának igazgatója erre vonatkozóan
egy rendkívül érdekes felmérést közölt. Egy kémiai kutató-fejlesztő munkához szükséges
mintegy negyedfélezer tételt kitevő információnak kétharmad része, pontosan 65,6%-a
folyóiratcikkekből és tanulmányokból származik, 22,8%-a szabadalmakból, szabványokból,
3,3%-a kutatási jelentésekből, 1,4%-a disszertációkból. A könyvek mindössze 1,1%-át (!)
alkotják a szükséges információkat hordó dokumentációknak.
Ez szélsőséges példa, de jellemzően világít rá a nem könyv jellegű források fontosságára. Az
új igényeket a régi fajta bibliográfiák már nem tudják kielégíteni, részben azért sem, mert
aránylag hosszú idő alatt készülnek el.
Ennek következtében megváltozott a bibliográfia szerepe. Régi rangjukat csak a nemzeti és az
életrajzi bibliográfiák, a tudományos tájékoztatás segédkönyveinek könyvészete és a
nemzetközi sajtóbibliográfiák őrizték meg.
A műszaki és a természettudományokban a legmagasabb színvonalat a szakfolyóiratok
állandó figyelése nélkül ma nem lehet elérni. Ennek következtében alakult ki a tájékoztatásnak
ez a formája, melyet dokumentációnak nevezünk. Hazai meghonosítására az első
kísérlet 1947-ben történt, mikor a mérnökök és technikusok szakszervezete Külföldi Technikai
Szemle címmel megindított egy kérészéletű, kis terjedelmű, kéthetente megjelenő referáló
lapot.
293