PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Bibliográfiák készültek nálunk Czwittinger Dávid óta (1711), de a tudományos igényű
könyvészet megjelenésére várni kellett a XIX. század utolsó negyedéig. Ekkor kezdte meg
működését Szabó Károly, Petrik Géza, id. Szinnyei József és néhány más társa.
Sorukban az első Szabó Károly történettudós, 1860-tól az Erdélyi Múzeum Egylet könyvtárának
vezetője. Kiválasztotta a gyűjteményben levő sok régi, 1711 előtt megjelent magyar
könyvet, és pontos leírást készített róluk. Ennek befejeztével végigjárta először Erdély, majd
egész Magyarország minden jelentősebb könyvtárát, és ott folytatta munkáját.
Összegyűjtött anyagát az Akadémia Régi magyar könyvtár. Könyvészeti kézikönyv. Az 1531-
1711-ig megjelent magyar nyomtatványok címmel 1879-ben nyomtatásban adta ki. Bibliográfiája
a műveket időrendben sorolja fel, és mindegyik cím mellett közölte a lelőhelyet is.
Az RMK - röviden így emlegetik ezt a bibliográfiát - hallatlan sikert aratott. Megjelenése
bebizonyította azoknak a tévedését, akik kételkedtek abban, hogy a könyvészet egyaránt
szívügye a könyvtárosoknak és a tudósoknak. A kutatók jelentékeny része nem is sejtette,
hogy mennyi régi magyar könyv rejtőzik könyvtárainkban, milyen sokat alkottak íróink a
török uralom hosszú másfél évszázada alatt. Egymás után vették kézbe a Szabó által leírt
köteteket, feldolgozták őket, és munkájuk eredményeképp sok új vonással gazdagodott
irodalmunk és művelődésünk XVI-XVII. századi története.
Nagy visszhangot váltott ki a könyvtárosok közt is - főleg a régi anyagot őrző gyűjteményekben
-, s hatására megkezdődött régi irodalmunk még ismeretlen műveinek felkutatása. Sok
olyan kiadványnak bukkantak nyomára, melyet Szabó nem ismert. Hozzáfogtak a nyomtatványtöredékeknek
a régi kötéstáblákból való kiáztatásához is. A ritkaságok közül sokat ki is
állítottak az 1882-ben rendezett országos könyvkiállításon.
A Régi Magyar Könyvtár megjelenése után választatta külön a Széchényi Könyvtár is régi
magyar könyveit, és kezdte meg a kötéstáblákban rejlő irodalmi kincsek kutatását. Az
eredmény meglepő volt. Az első száz felbontott táblából 45 addig nem ismert régi magyar
nyomtatvány került elő.
A siker hatására az Akadémia megbízta Szabó Károlyt a folytatásnak, a Magyarországon
1711-ig megjelent nem magyar nyelvű nyomtatványok jegyzékének összeállításával. A Régi
Magyar Könyvtárnak ez a II. kötete 1885-ben került ki a sajtó alól, és az I. kötet elrendezéséhez
hasonlóan hozzávetőlegesen két és fél ezer kiadványt írt le.
Az Akadémia felszólította Szabót a III. kötet elkészítésére is. Ennek feladata volt számba
venni a magyar szerzőktől külföldön megjelent nem magyar nyelvű könyveket. A kiváló
bibliográfus hozzáfogott ehhez a munkához is, de 1890-ben bekövetkezett halála miatt nem
tudta befejezni. Körülbelül kétezer tételből álló gyűjtésének kiegészítésére és nyomdába
adására az Akadémia könyvtárosa, Hellebrant Árpád vállalkozott, aki a könyvészetre való
rátermettségét már az Akadémiai Könyvtár ősnyomtatványainak magas színvonalú nyomtatott
katalógusával bebizonyította. Elődje anyagát háromezer tétellel egészítette ki és adta ki két
kötetben 1898-ban.
A munka befejezése lett volna a külföldön külföldi szerzők által írt, Magyarországgal
foglalkozó régi nyomtatványoknak, a hungaricumoknak a jegyzéke. Hellebrant ennek az
összeállítására is gondolt, de szerencsétlen családi körülményei meghiúsítatták terve valóra
váltását.
183