PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A közkönyvtárakban szigorúan cenzúrázták a kiskorúak olvasmányait, elsősorban erkölcsi
szempontból, de néha politikaiból is. Szigorúbbak voltak néha még az iskoláknál is.
Előfordult, hogy a gimnáziumban olyan könyvek olvasását írták elő, amelyeket a Fővárosi
Könyvtár veszélyesnek tartott számukra. Ilyenkor ezeknek a - helybeli - használatát csak
akkor engedélyezték, ha a diákok az iskolától külön igazolást hoztak.
A kölcsönkönyvtárak működését egyedül az üzleti szempontok irányították, a kiskorúak
szabadon olvashatták az erotikus könyveket is. Polcaikon jó, vagy legalább elég jó ifjúsági
irodalom is sorakozott: Abonyi Géza, Gaál Mózes, Móra Ferenc, Tutsek Anna, Verne Gyula,
May Károly regényei.
A hatóságok az állományt és a kölcsönzőket irodalmi, művelődési, erkölcsi szempontból nem
ellenőrizték, csupán az érdekelte a rendőrséget, hogy államellenes írások nem kerülnek így a
közönség kezébe. Egy 1937-es belügyminisztériumi jelentés szerint, ha nem álltak is
kimondottan a kommunista propaganda szolgálatában, sok kölcsönkönyvtár katalógusában
meg lehetett találni a magyar emigránsok (Károlyi Mihály, Böhm Vilmos, Garbai Sándor)
műveit, különféle, Bécsben, Párizsban, Zürichben, Pozsonyban kiadott magyar és idegen
nyelvű propagandairatokkal együtt, továbbá német emigráns írók könyveit. Több nagyobb
könyvtár - e jelentés szerint - régi előfizetői kívánságára a katalógusukban nem szereplő
kommunista műveket is beszerezte.
Lényegében kis kölcsönkönyvtárinak nevezhető számos utcai újságárus tevékenysége is. Ezek
a pengős, félpengős regényeket és más hasonló kiadványok használt példányait leszállított
áron árulták, és ha a vásárló visszahozta őket, 20 fillérrel olcsóbban visszavették.
Magánkönyvtárak
A két világháború közti időszak magánkönyvtárainak számáról, profiljukról, tulajdonosaikról
nagyon keveset tudunk. Egyedül Győrben készített róluk összeállítást Bay Ferenc, a városi
levéltár és könyvtár igazgatója. Eszerint a városban 535 magánkönyvtár létezett, vagyis
minden századik lakos rendelkezett kisebb-nagyobb könyvgyűjteménnyel. Az 535 könyvtárban
összesen 143.685 kötetet őriztek, kétharmad részben szépirodalmi, egyharmadban
tudományos vagy ismeretterjesztő műveket. A gyűjtemények több mint felének az állománya
nem érte el a 200 kötetet, harmincnyolcé felülmúlta az ezret. A legterjedelmesebb 8600
kötetet tartalmazott. Tulajdonosaik nagyobb része, szám szerint 238, köztisztviselő volt,
iparos csak három, földműves, napszámos, gyári munkás egy sem akadt.
Természetesen egy város adataiból csak egész felületes következtetés vonható le az egész
országra, de nyilvánvaló, hogy az alacsony, megélhetésre is alig elég jövedelemből élő,
művelődéspolitikailag is hátrányos helyzetben levő parasztság, munkásság körében könyvtártulajdonosokat
csak nagyon elvétve lehetett találni. Könyvet, a tankönyveket kivéve, a
falvakban jóformán semmit sem vásároltak, a városokban is keveset.
Egyéb forrásokból ismeretes, hogy a régi nyomtatványokat, különleges ritkaságokat gyűjtők
tábora nagyon leapadt. Egymás után kerültek árverésre a Csekonics, Károlyi, Karátsonyi és
Zichy család könyvtárai.
A magánygyűjtemények sorából ebben a korban értékes, 50.000 kötetes állományával messze
kiemelkedett a Festetics hercegi család Keszthelyen levő hitbizományi könyvtára, melyet
Festetics Kristóf 1793-ban a „közhaszon” érdekében alapított. Használatát azonban az utódok
egyre jobban korlátozták. A két világháború közt látogatására tudományos kutatók is csak
236