PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A Képzőművészeti Főiskola - régi nevén Mintarajziskola és Rajztanárképző - Eötvös József
elgondolása alapján, 1871-ben alakult. Könyvtára 1912-ben 9981 képzőművészeti tárgyú
könyvet és 87.794 műlapot (reprodukciót) őrzött. Az iskola tanárai és növendékei ebben az
esztendőben 4057 alkalommal 11.739 könyvet és műlapot vettek kézbe, emellett 579-en 1686
kötetet kölcsönöztek. Mások csak igazgatói engedéllyel látogathatták.
A XIX. század utolsó harmadában világossá vált, hogy az ország jövője, jóléte, haladása
szempontjából elkerülhetetlen a termelő erőknek, a mezőgazdaságnak, iparnak, közlekedésnek
és a természettudományok különféle ágainak erőteljes fejlesztése. Ez nem történhetett meg a
régi technológiák, módszerek megváltoztatása nélkül. Nélkülözhetetlenné vált a jobb
technikának a keresése, a külföldön elért eredmények megismerése és felhasználása. Ehhez a
feladathoz a meglevő, túlnyomórészt társadalomtudományi gyűjtőkörű könyvtárak nem tudtak
segítséget nyújtani. Elodázhatatlan lett a legújabb természettudományi és műszaki könyveket
gyűjtő s ezeket a szakemberekhez eljuttató szakkönyvtárak alapítása, illetve a régiek
fejlesztése. Nagy részük felsőoktatási intézményekhez kapcsolódott. Közülük a legfontosabb a
Műszaki Egyetem könyvtára volt, amely 1848-ban alakult, mint a József Ipartanoda - későbbi
nevén József Politechnikum - könyvtára. Állománya a kiegyezés idején szerény volt,
mindössze 2361 kötetes, s ez jóval kevesebb művet jelentett. A hallgatók részére csak 1869-
ben nyitották meg.
Rohamos fejlődése 1871-ben kezdődött, amikor az anyaintézet egyetemi rangot, címet és
jelleget kapott. A vásárlásra és köttetésre fordítható összeget először 500 forintban állapították
meg, s ez a dotáció az első világháborúig fokozatosan 31.000 koronára emelkedett.
Állománya 1874-ben 3783, 1892-ben 11.200 s az első világháború előtt 40.873 mű volt,
118.711 kötettel. Ezzel már a múlt század végén az ország mennyiségileg is, minőségileg is
legelső szakkönyvtára lett. Igazgatói, Wartha Vince (1870-1896) és Rados Gusztáv (1896-
1933) tervszerű gyarapítási politikát folytattak. Igyekeztek beszerezni minden számottevő
magyar és a legfontosabb külföldi matematikai, erőműtan-géptani, elektrotechnikai, bányászati,
vegyészeti és egyéb természettudományi művet. Az állományról három nyomtatott
katalógus jelent meg (1874, 1893, 1910), s ezek a megfelelő szakkönyvészetek hiánya miatt a
magyar műszaki irodalom bibliográfiájaként is használhatók voltak.
A Műegyetem hallgatóinak száma állandóan emelkedett: a kezdeti 400-ról a századfordulóig
1827-re, és 1913-1914-ben tetőzött, 2461-gyel. Ennek megfelelően 1901-ig nőtt az olvasótermi
látogatások száma. Ettől kezdve azonban a növekedést csökkenés váltotta fel - nem
tudni miért Pedig 1909-ben a Műegyetemmel együtt a könyvtár is minden szempontból
megfelelő épületet kapott, benne 250 személyt befogadó szellős, tágas, világos olvasóteremmel.
Vezetői hibát követtek el azzal, hogy létszámhiányra hivatkozva csak délután fél 5-től
este fél 10-ig tartották nyitva. Így aránylag kevesen használták, az 1600-2400 hallgató közül
naponta átlag csak 64-en ültek be olvasni. Emellett évente 5-7000 kötetet kölcsönöztek ki.
Az 1765-ben alapított selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia könyvtára volt hazánkban
az első és hosszú ideig az egyetlen szakkönyvtár. Vezetői kezdettől fogva igyekeztek
minden számottevő magyar és német nyelvű bányászattal és erdészettel foglalkozó művet
beszerezni. Nemcsak az Akadémiát szolgálta, ennek tanárain és diákjain kívül mindenki
rendelkezésére állt, más városokba is készséggel kölcsönzött könyveket, noha állandóan sok
nehézséggel, hely-, pénz- és személyzethiánnyal küszködött. Gyarapítására a felsőbb
hatóságok 1871-ig kevés gondot fordítottak, azután se túl sokat, mert könyvek, folyóiratok
vásárlására és köttetésére csak évi 3000 koronát kapott.
145