PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

értelmiségének, főképp pedig a nagy számmal egybesereglő egyetemi polgárságnak a benne
felhalmozott kincsek minél célszerűbb használatára alkalmat, s módot nyújtson... Minthogy az
épület rendeltetése már külsejében is kifejezendő volt, s azért más országok példájára az
épület külalakját és díszítését is emlékszerűvé kell tenni, még ha ezáltal az eredetileg
előirányzott összeg némi meghaladása sem vált volna mellőzhetővé.”
Ebből világosan kitűnik az a szándék, hogy egy olyan palotát emeljenek, amellyel az
önállósodott magyar állam büszkélkedhet, amelyet mindenkivel megcsodáltathat.
A tervezéssel Skalnitzky Antalt bízták meg, aki a munkába bevonta sógorát, ifj. Koch
Henriket. Skalnitzky már sok középületet tervezett, tehetséges volt, de a könyvtári funkciókhoz
nem értett, sőt - minden valószínűség szerint - nem is tanulmányozta ezeket. Megbízói
nem adtak számára ilyen irányú kimerítő tájékoztatást, nyilván csak azt írták elő, hogy a
raktárak, olvasóterem stb. alapterülete mennyi legyen, hogy szolgálati lakásra is szükség van.
Így történt, hogy a tervezésnél, berendezésnél a monumentalitást, a díszes külsőt fontosabbnak
tartotta, mint az elsődlegest, a könyvtári feladatok célszerű kiszolgálását.
A „könyvtárpalota” közvetlenül a régi épület mellé épült, a Ferenciek tere (ma Károlyi Mihály
utca) és a Reáltanoda utca sarkán. A tér felé eső szárny legnagyobb részét a 228 négyzetméter
alapterületű üvegtetős, felső világítású olvasóterem foglalja el. Magassága 15,1 méter, s a
feleslegesen nagy légtér miatt fűtése, világítása költséges.
A raktáraknál figyelmen kívül hagyva Toldy Ferencnek már 1846-ban hirdetett elgondolását
(raktártermek helyett raktárszobák kellenek, ahol sokkal jobb a térkihasználás, könnyebb a
keresés), 7 méter magas galériás raktártermeket alakítottak ki. Ezekben aránylag kevés
könyvet lehetett elhelyezni, s ezek nagy része is csak létrák, lépcsők segítségével volt elérhető.
Az épület használatát korai kezdeményezésként központi fűtés és 164 gázlámpa használata
könnyítette meg, de a raktárak világításáról nem gondoskodtak.
A nagyvonalúság mellett a takarékosság is érvényesült, mégpedig nem a legszerencsésebb
módon. A homlokzatok nem egy palotához illő nemes anyagból készültek, hanem vakolatból,
a kupola körüli négy szobor pedig gyorsan málló kőbányai homokkőből. Az igazgató lakása
10(!) szobából állt, és két részét 17 méter hosszú folyosó kötötte össze. Viszont a két raktáros
és a fűtő a nedves, lakásnak alkalmatlan pincében kapott helyet. A fővárosi tanács először
egészségügyi szempontból lakhatatlannak minősítette, és csak hosszas utánjárás után adta meg
a lakhatási engedélyt.
A hivatali és közönségszolgálati részt nem választották el egymástól; a raktárakat a hivatali,
közönségszolgálati helyiségekkel még csak kezdetleges felvonó sem kötötte össze.
Mindazonáltal a közönség részére 1876 márciusában megnyitott új épület így is betöltötte
hivatását, és megfelelő átalakításokkal a mai napig elegendő helyet biztosított a könyvek
elhelyezésére, a könyvtárosi munka elvégzésére. Az olvasóterem 102 ülőhelye azonban már
kezdetben is kevésnek bizonyult a több ezer egyetemi hallgató részére, az egyéb olvasókat
nem is említve.
Az 1872-ben alapított Kolozsvári Tudományegyetem könyvtárának állománya a professzorok
és hallgatók könyvszükségletét eleinte nem tudta ellátni, ezért - mint már említettük - az
Erdélyi Múzeum Egyesület átengedte ötvenévi használatra saját értékes gyűjteményét. A két
közösen kezelt könyvtár működését rendkívül megnehezítette, hogy több épületbe szétszórva,
alkalmatlan helyeken szorongott. Ezért - bár több évtizedes késéssel - az országgyűlés 1903-
ban elhatározta egy új épület létesítését. Ezúttal elkerülték a budapesti Egyetemi Könyvtár
építésekor elkövetett hibákat. Erdélyi Pál igazgató úgy vélekedett, hogy „a könyvtárnok, aki a
maga intézetének eszközeit, közönségét és rendeltetését ismeri és mérlegeli, az igazi és
190