PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Az újjáépítés kora
(1711-1772)
Bevezetés
A Rákóczi-szabadságharcot befejező szatmári békekötés a magyar történelem jelentős
fordulópontja - nem csupán politikai, hanem gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti
vonatkozásban is. Véget ért egy közel két évszázados korszak, mely után, a török ellen, a
nemzeti függetlenségért és szabadságért, az önálló nemzeti létért folytatott küzdelem során, a
három részre szakított, szinte teljes mértékben a tönk szélére jutott, nagyrészt romokban
heverő országot kellett a szó szoros értelmében újjáépíteni, az élet alapfeltételeit megteremteni.
Különösen vonatkozik ez a török uralom alól felszabadított középső országrészre, hazánk
mai területére, ahol az elemi létfenntartás is komoly nehézségeket okozott. A Felvidék és
Erdély viszonylag kedvezőbb helyzetben volt. Bár a hadi események ott sem múltak el nyom
nélkül, ezeken a területeken - hála az erdélyi fejedelmek hagyományos művelődésszeretetének
és a felvidéki városi polgárság fejlett kultúrájának - fennmaradtak a művelődési folytonosság
elemei. Ezzel szemben az alföldi tájakat - Debrecen és környéke kivételével - valóban újra
kellett építeni.
Az újjáépítés a gazdasági-pénzügyi helyzet normalizálását tűzte ki fő célként; a földművelés,
az ipar és a kereskedelem problémái voltak mindenekelőtt fontosak. A közművelődés - benne
könyvtárkultúránk - ekkor és még számos évtizeden át csak másodlagos szerepet játszhatott.
Az államigazgatás legfontosabb feladata az első időkben utak építése, községek újratelepítése,
a mocsarak lecsapolását célzó vízügyi munkálatok megszervezése volt, s csupán később
lehetett gondolni a magasabb szintű művelődési feladatok megoldására. Mindezek mellett az e
feladatok megoldására hivatott állami apparátus számára a jelentős katonai kiadások miatt is
csupán korlátozott anyagi lehetőségek álltak rendelkezésre. Az állam pedig s ezt nyomatékosan
hangsúlyoznunk kell - nem volt nemzeti, magyar állam, hanem az a Habsburg Birodalom,
mely a dinasztia ellenes, jogvédő, nemzeti szabadságharcok és politikai összeesküvések
évszázada után bizalmatlanul tekintett minden magyar jellegű kezdeményezésre, s csupán az
összbirodalmi érdekeket tartotta szem előtt. S ezek az érdekek azt kívánták meg, hogy a
töröktől visszahódított (neoacquista) „új” ország - s vele együtt az újra császári irányítás alá
került Erdély - teljes egészében dinasztiahű, engedelmes és elsősorban jó adófizető szervezetté
alakuljon át. Az egész országgal kapcsolatban tehát a gazdasági, merkantilista jellegű
elgondolások valóra váltása volt az elsőrendű cél; ezért nem foglalkozott az állami apparátus
kezdetben a magasabb szintű művelődés kérdéseivel. S ha foglalkozott is, ez csupán alsóbb
szinten - a népiskolai oktatás terén nyilvánult meg. A közművelődés ügyével való törődés az
államtól anyagilag független szervezetekre, kivételes esetekben egyénekre várt.
Egyházi könyvtárak
A század első fele csak kezdeti próbálkozásokkal telt el, s csupán az 1750-es évek táján
lehetünk tanúi komolyabb, látványosabb eredményeknek.
A kor szellemének megfelelően és anyagi helyzetük viszonylag kedvező volta következtében
elsősorban az egyházakra hárult a közművelődési feladatok nagy részének megoldása. A
századfordulón működő könyvtárak szinte kivétel nélkül egyházi alapításúak voltak. Ezek
72