PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

a proletárdiktatúra elkeseredett ellensége volt - egyéb munkái alól felmentve ugyancsak a
Múzeumi Könyvtárba helyezték át, és megbízták a lexikonszerkesztés folytatásával.
Szabó Ervin két belső munkatársa más területen kapott fontos megbízást, Madzsar József a
népjóléti, Braun Róbert a nemzetiségi ügyeket intézte.
Az illetékeseket a fontosabb rendeletekről, határozatokról, irányelvekről A Tanácsköztársaság
Könyvtárügye című hivatalos lap tájékoztatta. Május 1-jén indult meg; összesen négy szám
jelent meg belőle.
A tudományos és szakkönyvtárak
A Tanácsköztársaság azt akarta elérni, hogy mindenki lehetőleg gyorsan és könnyen
hozzájuthasson az általa olvasni kívánt könyvekhez. Ennek az igénynek a kielégítését két
különböző feladatú közkönyvtári hálózattól várták: 1. a tudományos és szakkönyvtárak, 2. a
közművelődési könyvtárak szolgáltatásaitól.
A társadalomtudományi (történelmi, irodalmi, nyelvészeti, filozófiai stb.) igények kielégítése
elsősorban - változatlanul - a három régi nagy intézményre, a Széchényi, az Egyetemi és az
Akadémiai Könyvtárra hárult.
A három intézmény egyesítésének az eszméje, amelyet 1867 óta többször felvetettek, 1919-re
korszerűtlenné vált. A világ szellemi termelésének minden fontosabb dokumentumát egyetlen
könyvtár sem tudta beszerezni, különösen nem egy kis ország könyvtára. Ezért a Széchényi
Könyvtár önállóságának megtartása mellett döntöttek, a magyar nyelvű és Magyarországra
vonatkozó irodalomnak az addiginál is teljesebb gyűjteményévé akarták fejleszteni, és
kijelölték különleges funkcióját: legyen az egyetlen könyvtár, amelyik nem annyira olvastatja,
mint inkább őrzi a könyveket.
Az Egyetem és az Akadémia könyvtárának „egy nagy szellemi tudományok könyvtárává” való
összeolvasztása továbbra is szerepelt a tervek közt, mint egy jövőben megvalósítandó feladat,
de mivel az egyesítés nagyobb beruházást, új épületet igényelt, az adott körülmények közt
gondolni sem lehetett rá. Csak annyit mondtak ki, hogy szorosabb kapcsolatba hozandók,
hogy a két intézmény „tulajdonképpen egy könyvtár legyen, ha a város két pontján marad is
elhelyezve”.
Gyakorlatilag csupán annyi történt, hogy elrendelték: az általuk kiadott látogatójegyek mindkét
helyen érvényesek legyenek, és hogy az Akadémiai Könyvtár az egyetemi hallgatóknak
ugyanolyan feltétellel kölcsönözzön, mint az Egyetemi. A könyvtárügyi megbízottak
ugyanekkor kérdést intéztek az Egyetemi Könyvtárhoz, hogy milyen reformokkal akarja
megjavítani olvasószolgálatát, s egyben felszólították a teljes állományt feltáró új betűrendes
és szakkatalógus készítésére. A tisztviselők válasza ennek elkészítését megvalósíthatatlan
feltételekhez kötötte, avval a hátsó gondolattal, hogy a proletárdiktatúra hamar megbukik, és
így nem lesz szükség reformokra.
Csak az volt újítás, hogy az olvasótermet -1876 óta először! - a nyári hónapokban sem csukták
be.
Olvasóterme zsúfoltságát évek óta állandóan panaszolták. Télen a hallgatók gyakran nem
találtak benne helyet, várniuk kellett, amíg egy-egy asztal felszabadul. Ennek elkerülése
érdekében határozták el a könyvtárügyi megbízottak diák-olvasótermek szervezését, amelyeket
el akartak látni tankönyvekkel - a keresettebbekből 20-50 példánnyal - és szépirodalmi
197