PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Hasonló szellemű az az emlékirat, amellyel a Tanács 1913-ban fordult a Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztériumhoz. Megállapította, hogy a 23, ezer koronás könyvtár összforgalma
az alapítás utáni évről, 1908-ról 1909-re, tehát a használat második évében 6078 kötettel
apadt. Ennek okát az állomány fel nem frissítésének tulajdonítja. Ellenszerül ajánlja, hogy
vidéken létesítsenek közművelődési házakat, és bennük központi könyvtárakat, és ezek
gondoskodjanak az állománycseréről. Másik javaslata a képzésről szól: a könyvtárkezelőket
szakfelügyelők instruálják, a nyári szünidőben pedig tanfolyamokon oktassák őket könyvtári
ismeretekre.
A Tanács figyelmen kívül hagyta, hogy a legtöbb gyűjteményt tanítók kezelik, mégpedig
gyakran nem lelkesedésből, ügyszeretetből, hanem engedelmeskedve egy 1897-es miniszteri
rendeletnek, amely a tanítók kötelességévé tette, hogy a népkönyvtárak szervezésében és
vezetésében részt vegyenek. 1300 népkönyvtár kezelői közül csak 63, tehát 5% kapott
díjazást, s így a 95%-tól nehezen lehetett elvárni, hogy nyári szabadságát továbbképzésre
használja fel.
A kis és fel nem frissített állományon kívül a népkönyvtárak gyér látogatottságának volt egy
másik, talán még nyomósabb oka, az igényeket kielégíteni nem tudó könyvanyag. Ez - Szabó
Ervin megállapítása szerint -, túlnyomórészt úgy van összeválogatva, mintha az olvasók
valamifajta szellemi kiskorúak, szép dolgokra éretlenek és az élő világból kikapcsolt alvajárók
volnának. Népies könyvek, a nép számára lepárolt irodalom, a gazdasági, társadalmi, politikai,
vallási küzdelmek kényes kérdéseivel szemben a pártatlanság hazug mezébe öltözött és
elavult tudomány - szóval amolyan szellemi gyámság alatt állóknak szánt szegényház koszt:
ez a régimódi népkönyvtárak anyaga és programja”.
Az állomány összetételéről jól tájékoztat a tanács által 1902-ben és 1905-ben kiadott mintakatalógus.
A szépirodalomban kevés az Arany-, Shakespeare-, és sok a Herczeg-, Rákosi
Viktor-, Szomaházy-, Beniczkyné Bajza Lenke-, Szabóné Nogáll Janka-, Verne-, May-,
Cooper-, Ohnet-, Montespin-mű. Jelentéktelen magyar írókat javasol, mint amilyen Bánfi
János, Böngérfi János, Büttner Lina... Marlitt három művel szerepel a jegyzékben, Tolsztoj
kettővel. Hiányzik Dosztojevszkij, Gorkij, Victor Hugo, Zola, Anatole France. A gyermekirodalomban
Gegus Ida, Hentaller Erna, Lőcsei Emma meséi találhatók.
Az ajánlott történelmi irodalom elég jó, tartalmazza egyebek közt Kossuth, Teleki Sándor,
Garibaldi emlékiratait, Horváth Mihály magyar történelmét. A jegyzékben gyógynövényekről,
méhészetről, baromfitenyésztésről több cím található, de nincs benne könyv a szociális
problémákról, a magyar parasztlázadásokról, a kivándorlásról, a munkáskérdésről. A felsorolt
egészségtani művek múlt századi, elavult salabakterek.
Gárdonyi Géza kérdezte 1906-ban a népkönyvtárakkal kapcsolatban: „Ér-e valamit a könyvtár,
ha nincs benne könyv Nincs azonban tíz olyan könyv sem, ami a népnek lenne írva, s ha
van is, sok szalma mag nélkül.”
A konzervatív Négyesy László irodalomtörténész 1907-ben a népkönyvtárak rosszul kiválasztott
állományának hibájául rótta fel, hogy „népünk még Petőfit sem ismeri úgy, mint
kellene. Arany nem jutott el a néphez, költészete megmaradt a műveltebb körök élvezetének,
mialatt a nép Tatár Péter verseit olvasta”.
Ehhez a „hivatalos” vonalhoz a tanács által alapított gyűjteményeken kívül sok más egyesület
is alkalmazkodott, köztük számos iparoskör, például Budapesten, Békéscsabán, Cegléden,
Csornán, Dunapatajon, Karádon, Kiskundorozsmán... Állományukat csak a mintakatalógusok
által ajánlott művekkel gyarapították, csak a Vasárnapi Újságra, Képes Családi Lapokra, Új
Időkre, Tolnai Világlapjára, Borsszem Jankóra, Ország-Világra és hasonló semleges világ-
158