PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

1 kis alakú, ábrákkal ellátott csillagászati munka; Ezdrás próféta könyve; a Biblia magyarázatai
erkölcsi és misztikus értelemben; 3 liber benedictionalis (valószínűleg a püspöki miséhez
való szerkönyv); Nagy Szent Gergely 40 homíliája (evangéliummagyarázó szentbeszédek);
Josephus Flaviusnak a zsidók történetéről szóló munkája, 1 igen régi retorikai munka, amely
már az első jegyzék készítésekor is hiányzott; 1 Pateriusként jelzett, fölismerhetetlen könyv;
homíliák; 1 ismeretlen szerzőjű Decretales-kommentár; 1 imádságoskönyv „régi, vaskos
írással”, tehát nagyon korai lehetett; 1 nagyon régi Collectarius, 1 kis méretű passionale (a
vértanúk életét tartalmazó könyv) és 1 közelebbről meg nem jelölt csonka kódex.
Tehát összesen 45 kötet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jegyzékben szereplő többi könyv
közt nem lehetett a XIV. században már ott meglevő, de nem „régi írással” írt kötet, hiszen
akkor már általában a gótikus írásokat használták. Így van néhány olyan kötet is a jegyzékben,
amelyről nem mondja ugyan, hogy „régi”, mégis, a feltüntetett adományozó személye alapján
kétségtelen, hogy már a XIV. században ott volt. Ilyen mindenekelőtt az a pontifikále, amelyet
Meskó püspök íratott (1334-1342); ez ma is megvan, ha nem is Veszprémben, hanem az
Országos Széchényi Könyvtárban (Clmae 317.). Megjegyzendő, hogy Meskó püspök nemcsak
gazdagította a könyvtárat, hanem károsította is, amennyiben a veszprémi káptalan 1340-ben
tiltakozott püspökének eljárása ellen, hogy a káptalan beleegyezése nélkül az egyház
vagyonából egyes dolgokat, így könyveket is elzálogosított, illetve elidegenített. Meskón kívül
Demeter püspök (1388-1391, 1397-1398) adományát is ismerjük, egy missalét és egy breviáriumot,
de ezek nem maradtak ránk. Ugyancsak ő rendelkezett még egyházjogi kódexéről,
benne a Decretum, Decretales, Sextus és Clernentinae, amelyről úgy intézkedett, hogy -
bizonyára eladás útján - fordítsák a Szentlélek-kápolna építésére.
A veszpréminél jóval kevesebbet tudunk az esztergomi káptalan könyveiről, bár néhány
értékes adatunk ezekről is van. Ránk maradt ugyanis az 1397-ben készített egyházlátogatási
jegyzőkönyv (canonica visitatio). Ebből általánosságban úgy értesülünk, hogy a székesegyház
elegendőképpen el van látva a szükséges könyvekkel, „amint világosan látható az egyház
leltárában”. Sajnos ez a leltár nem maradt ránk. Így csak néhány könyvet ismerünk közelebbről,
azért, mert a vizitátor kötelezi az őrkanonokot (custos), mint az egyház kincseinek őrzőjét,
hogy javíttasson meg két-két antifonáriumot, graduálét, zsoltároskönyvet és lekcionáriust, egy
misekönyvet és egy Collectariust, mert azok javításra szorulnak. „Az egyház többi megjavítandó
könyveinek rendbehozása az érsek feladata” - jegyzi meg. Azt is megtudjuk a vizitációs
jegyzőkönyvből, hogy a custos segítőtársának, a segéd-őrkanonoknak (subcustos) feladatai
közé tartozik, hogy a szükséges könyveket a harangozóval a templomba hozassa, és használat
után vitesse vissza a sekrestyébe. Ebből kiderül - ami egyébként is természetes -, hogy az
istentisztelethez való könyveket nem a könyvtárban őrizték, hanem a sekrestyében.
Az esztergomi káptalani könyvtár egy századvégi gyarapodásáról is tudósít, bár csak általánosságban,
a vizitációs jegyzőkönyv, arról, hogy Küküllei János „különböző jó könyveket és
más dolgokat” az esztergomi egyházra hagyott (megh. 1394). Mivel azonban ezt a végrendeletet
még nem hajtották végre, kötelezi a vizitátor a kanonokokat, hogy 25 napon belül
pótolják mulasztásukat. Mik voltak ezek a könyvek, arról nem szól forrásunk, arról sem, hogy
mekkora lehetett egyáltalán az esztergomi káptalannak és iskolájának könyvtára, de külföldi
példák figyelembevételével legalább 200 kötetre kell tennünk a kódexek számát.
Némi adatot közöl azonban a jegyzőkönyv a kanonokok könyveiről. Megmondja ugyanis,
hogy a 39 kanonoknak, négy kivételével, saját breviáriuma van. A négy közül, akik nem is
vesznek részt a kar-imában, három nem is fölszentelt pap, még csak a kisebb rendeket vette
föl, tehát még világi embernek számít, bár az egyik, György, már szepesi prépost. A negyedik,
László dömösi prépost, meg nem is tartózkodott Esztergomban, ő valószínűleg világi ember
23