PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A hiányzó szakkönyvészetek pótlására a központ 1929-ben A magyar tudományos irodalom
1901-1925 címmel nagyszabású kiadványsorozatot indított. Tizenhárom kötetre tervezte,
ebből öt jelent meg, a filozófia (szerk. M. Buday Júlia), a matematika (Gáspár Ilona), a
klasszika-filológia (Moravek Endre), a kémia (Gáspár Margit) és a növénytan (Gombocz
Endre) könyvészete, valamennyi jól használható bibliográfia. Kár, hogy a folytatás elmaradt,
és hogy a többi tudományágét nem adták ki. Ennek oka az 1932-ben tetőződő gazdasági
válság, a nyomdaköltségekre hiányzott a pénz. Így például tudjuk, hogy Gáspár Margit
elkészítette az állattani irodalom könyvészetét is, de kézirata elkallódott.
A kiadványok közül megemlítendő még a Magyar Minervának, könyvtáraink, levéltáraink,
tudományos intézményeink, tanintézeteink évkönyvének az 1930-1931-es állapotot feltüntető
VI. kötete. 1087 könyvtár adatait közölte.
Az Országos Széchényi Könyvtár
A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárát, noha továbbra is a Múzeum szervezetéhez tartozott,
1920-tól kezdve többnyire Országos Széchényi Könyvtárnak nevezték. A többi intézményhez
hasonlóan nehéz körülmények közt működött. „Gyűjteményei - jellemezte a húszas évek
közepén egyik tisztviselője, Nyireő István - alig használható állapotban szoronganak
állványaikon, asztalokon, szekrények tetején, sőt a földön. Egyes részük, mint a Festeticsistállóban
elhelyezett hírlap- és duplumanyag, épségében is veszélyeztetve van. A könyvtár
első emeleti helyiségeinek padlózatát a ránehezedő könyvrakások és a zsúfolt állványok a
megengedettnél jóval nagyobb mértékben, veszedelmesen terhelték meg. A tisztviselők
könyvállványok közé torlaszolva, igen gyakran fűtetlen és sötét helyiségekben, csak a legnagyobb
nehézségek közt folytathatják munkájukat, amelyet amúgy is egyre improduktívabbá
tett az altisztek hiánya és a régi, elavult könyvtári rendszer”.
Az állami szubvenció nagymérvű leszállítása miatt 1919 után a könyvtár gyűjtőkőre majdnem
teljesen a hungarikákra korlátozódott, de a hungarika fogalomba beletartoztak az elszakított
területen megjelenő magyar nyelvű és magyar vonatkozású művek, valamint az emigránsok
által Bécsben, Párizsban, Amerikában stb. kiadott könyvek, folyóiratok, amelyeket valutáért
kellett megvásárolni.
Ezeket a műveket az első években sokszor csak nagyon nehezen sikerült beszerezni. Például a
könyvtár egyik tisztviselője, Síkabonyi Antal nyarait ebből a célból Komáromban és
Pozsonyban töltötte, és volt olyan év, 1924, amikor 50.000 periodikaszámot és 1500 könyvet,
brosúrát sikerült Budapestre küldeni. A bécsi nyomtatványok összegyűjtését az akkor ott élő
Eckhart Ferenc, a jogtörténet későbbi professzora vállalta. Előfordult azonban, hogy a
könyvtár kasszája annyira üres volt, hogy az Eckhart által felkutatott művek megvételére
szükséges pénzt sem tudta átutalni.
A Széchényi Könyvtár a nyomasztó pénzügyi helyzetében a Lantos-antikvárium közreműködésével
ritkaságaiból több harmad-, sőt másodpéldányt árverésre bocsátott, így 1926-ban
285 művet, köztűk 25 ősnyomtatványt, 44 kötet 1711 előtti és 161 kötet 1711 utáni magyar és
55 külföldi könyvet. A kapott pénzt hungarikumok beszerzésére, adósságok törlesztésére
fordította.
A gyarapodás legnagyobb része a kötelespéldányokból adódott, de a terület, ahonnan ezeket
beküldték, a trianoni béke után egyharmadra csökkent. Ráadásul a nyomdák egy része
termékeit hiányosan vagy egyáltalán nem küldte meg a könyvtárnak. Ezen a helyzeten valamit
209