PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Sokkal több könyv ismeretes a szepességi Lehnic karthauzi kolostorából: 33 kódex, 70
ősnyomtatvány és 26 darab XVI. századi könyv, összesen 129 darab. Csakhogy mivel ez a
kolostor 1563-ig fönnállt, és a könyvtár a szerzetesi élet ottani megszűnése után is, különböző
kezekben, a helyén maradt, nem tudjuk, mennyi volt belőlük már 1526 előtt a lehnici
karthauziaké. Annál kevésbé, mert 1544-ből olyan adatunk van, hogy akkor a menedékszirti
(latin nevén Lapis refugii) kolostorból idemenekültek rendtársaik, és hoztak magukkal annyi
könyvet, amennyit csak tudtak. Így tehát csak azokat a köteteket tekinthetjük hitelesen az
1526 előtti időből a lehnici könyvtárból származóknak, ahol erről hiteles egykorú bejegyzés
szól, főleg azok, amelyek különböző világi papoknak évvel megjelölt adományozásait
rögzítik.
A harmadik kolostornak, a menedékszirtinek állományából éppen az a 11 kötet ismeretes,
amelybe mind a menedékszirti, mind a lehnici kolostor neve be van írva. Van még egy
adatunk ezzel a kolostorral kapcsolatban arról, hogy ott még a XVI. század elején is folyt
könyvmásolás: Jodok zárdafőnök (1465-1508) 2-2 antifonálét és gradualét és számos más
könyvet másolt a kolostor számára.
Alig tudunk valamit az Ágoston-rendiek könyveiről, pedig ez is a legműveltebb szerzetesrendek
közé tartozott. Bécsben van egy teológiai tartalmú kódex (Cod. 15019), amelyet
Martinus de Hungaria, a rend pécsi lektora köttetett be, tehát nekik ott is volt főiskolájuk, és
ahhoz könyvtárnak is kellett tartoznia. Hogy budafelhévizi házuknak Septei Péter királyi titkár
1488-ban 5 könyvet ajándékozott, arról vele kapcsolatban már szóltunk.
Különleges típust jelentettek ebben az időben már a szerzetesi könyvtárak közt az apácakönyvtárak.
Ezek a kolostorok voltak a kialakuló magyar nyelvű irodalom és a magyar
nyelven olvasás első otthonai. Az apácák általában kevéssé tudtak latinul, tehát nagyobb szükségük
volt az anyanyelvű olvasmányokra, mint a férfi szerzeteseknek. Természetesen ezek a
magyar nyelvű könyvek magyarországi nyomdák hiányában továbbra is kézírással készültek,
amikor már általánosságban nyomtatott könyvekkel teltek meg a könyvtárak. A legtöbb ilyen
magyar nyelvű kódex a margitszigeti Domonkos-rendi apácák kolostorából maradt ránk. Ott is
írták ezeket maguk az apácák, Ráskai Lea, Sövényházi Márta és többi, név szerint nem ismert
társaik. Itt volt tehát az első olyan könyvtárunk, ahol a könyvanyag túlnyomó nagy része
magyar nyelvű volt. Szerencsére akkor, amikor a török elől kellett menekülniük, többet ezek
közül sikerült magukkal vinni biztonságosabb helyekre, s így maradt ránk az Érsekújvári
Kódex, Sándor-kódex, Szent Domonkos élete, rendi szabályzatuknak, amelyet Váci Pál írt le,
legalább töredéke, az úgynevezett Birk-kódex és mások. Latin könyvük csak egy maradt ránk,
egy 1505-ben nyomtatott Regula.
Az apácákon kívül világi nőknek a kezében is megjelent már a magyar nyelvű könyv a
századforduló táján. Kinizsi Pálné Magyar Benigna tulajdonából 2 díszesen festett imádságoskönyv
maradt ránk, a Festetics- és a Czech-kódex. Sőt az ilyen főrangú nők mellett egyszerűbb
asszonyokról is tudunk, akiknek ekkoriban már könyvük volt. 1505-ben Paulin mester
özvegye, Ursula asszony végrendeletében könyveit a besztercei kápolnára hagyja, azzal a
rendelkezéssel, hogy oda kell láncolni az ülésekhez. Tehát bizonyosan imádságoskönyvek
voltak. 1520 tájáról pedig azt olvassuk, hogy a kelénpataki plébános szakácsnéja szolgálatba
lépésekor imádságoskönyveket és „más könyveket” hozott magával.
50