PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

közülük soknak a katalógusa megjelent nyomtatásban, még az olyan kicsiké is, mint a Vasúti
Munkások Országos Szövetsége Keleti pályaudvari helyi csoportjáé, bár az állomány csak 150
kötetre rúgott. A fejlettebb, nagyobb gyűjteményekben az állomány megoszlása a nyomdász
szakszervezetéhez hasonló, a kisebbekben viszont kevesebb a szocialista irodalom, s a
klasszikusok mellett helyet kaptak a ponyva- és detektívregények is.
A Szabad Tanítás pécsi kongresszusa
A századforduló után kezdtek megerősödni hazánkban a radikális-szocialista törekvések.
Ezeknek volt harcosa Szabó Ervin, akinek művelődéspolitikai tevékenységében központi
helyet foglalt el a könyvtár, mint az elnyomott osztályok öntudatra ébresztésének, politikai és
kulturális nevelésének egyik fő eszköze.
A régi, maradi könyvtárosgondolkozás elleni első komolyabb támadás 1906-ban kezdődött, az
Egyetemi Könyvtár olvasótermi katalógusának kinyomtatásával kapcsolatban. Fóti Lajos
újságíró a Pesti Napló október 16-i számában, Kultúrpolitika című cikkében erősen támadta
az Egyetemi Könyvtár maradiságát, a használatot megnehezítő kölcsönzési szabályzatot, az
olvasótermi állomány összeválogatása terén mutatkozó tudatlanságot. A kialakult vita során
Szabó Ervin és Madzsar József hozott fel súlyos vádakat a könyvtár alapvető feladatainak
elhanyagolására, a raktárosok megvesztegethetőségére, a szakrendszer alapvető hibáira és a
diákok nyelvtudásának hiányaira. Különösen helytelenítették, hogy hiába keresik a legfontosabb
szakműveket az olvasóteremben, s azt, hogy egyetlen művet sem lehet ott találni a
mezőgazdasági munkáskérdésről, az önálló vámterületről, a kivándorlásról és más, hasonlóan
fontos közéleti kérdésekről.
Ezek a támadások szakmai vonalon történtek, ám a konzervatív és radikális beállítottságú
könyvtárosok és politikusok közt a könyvtárüggyel kapcsolatban komoly világnézeti összecsapáshoz
vezetett a Szabad Tanítás - ma iskolán kívüli népoktatásnak hívjuk -1907 októberében
Pécsett tartott kongresszusa. Ezen 140 egyesület kiküldöttei vettek részt, a Vallás- és
Közoktatásügyi, a Földművelésügyi Minisztérium, a Nemzeti Múzeum, a Petőfi Társaság, a
különböző katolikus körök, szabad líceumok, irodalmi, feminista, közművelődési, iparos és
turista egyesületek, azaz kulturális életünk jóformán minden hivatalos és nemhivatalos
szervének képviselői. Öt szakosztályban tartottak üléseket, s ezeken megtárgyalták a
népművelésnek a felnőttekkel foglalkozó minden ágát.
A legtöbb és sokszor szenvedélyes hangú előadás, hozzászólás a könyvtári és múzeumi
szakosztály ülésein hangzott el. Az előadók és a 18 felszólaló majdnem kivétel nélkül a
népkönyvtárakkal foglalkozott. Csak abban értettek egyet, hogy szabad tanítás könyvtárak
nélkül elképzelhetetlen.
Az első előadást Ferenczi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár igazgatója tartotta. Sürgette a
kölcsönzésre berendezett és olvasóteremmel ellátott népkönyvtárak létesítését. Felszólította
ilyenek alapítására a törvényhatóságokat, a nagy puszták, tanyák birtokosait, a gyártelepek
tulajdonosait. Hangsúlyozottan kérte, hogy a kultuszminisztérium a jövőben ne építsen és ne
engedjen építtetni iskolát külön tanulói és külön népkönyvtár nélkül.
Elmondta, hogy a népkönyvtár célja „az iskolázás után gyorsan terjedő tudatlanság legyőzése”.
A népkönyvtár elő akarja mozdítani a maga jól megválogatott olvasmányaival „a
szülőfaluhoz, szülőföldhöz való ragaszkodást, a házias erények és munkásság ápolását... a
népfölvilágosítás által el kívánja érni, hogy ne váljék könnyen hívő áldozattá a csalók
167