a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Vö. GONDA:1992; MARTON:1941; VARGA László: Zsidó
bevándorlás…, passim. Lásd továbbá KOVÁCS:1922, passim és
PIETSCH: i.m. (magyar változata: A zsidók bevándorlása Galíciából és
a magyarországi zsidóság in: Valóság 1988/11).
49/ GONDA:1992, 38; GÁL Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18.
században in: Századok 1992/1, (Budapest: Magyar Történelmi
Társulat, 1993), 3-34; MOESS Alfréd: Pest megye és Pest-Buda
zsidóságának demográfiája 1749-1846, (A magyarországi zsidó
hitközségek monográfiái 2), (Budapest: MIOK kiadása, 1968), passim. A
18. század utolsó évtizedeinek viszonyaira lásd továbbá Jacob KATZ:
Chátám Szófér életrajzához in: Századok 1992/1, (Budapest: Magyar
Történelmi Társulat, 1993), 80-112.
50/ „A közrendű zsidók ügyeit első fokon a városi magistratus, vagy a
megye intézte, amelynek területén és jurisdictiója alatt éltek. Egyes
személyek ügyeiket akkor is ezek elé a szervek elé terjesztették, ha azok
a központi kormányszékek hatáskörébe tartoztak, kérelmüket aztán a
megye, vagy a város törvényhatósága továbbította az illetékes
kormányszervhez, a megyék rendesen jóindulatú pártfogó felterjesztés
kíséretében. A pénzügyektől eltekintve minden közigazgatási ügyet felső
fokon a Helytartótanács intézett. Közös, több megye, vagy az egész
ország zsidóságát érintő ügyekben a zsidók közvetlenül fordulnak a
Helytartótanácshoz, mely többnyire a megyéktől nyeri a szóbanforgó
ügyre vonatkozó felvilágosítást, és ennek alapján dönt.” – VIRÁG:1935,
32.
51/ BÜCHLER:1901, 175 és skk.; VIRÁG:1935, 30-32 és Wolfdieter
BIEHL: Das Judentum Ungarns 1780-1914 in: SJA III (Eisenstadt:
Edition Roetzer, 1976), 17-31. Mivel a zsidóknak tilos volt keresztény
munkaerőt, akárcsak cselédet fogadni a jómódú zsidó vállalkozók a
felmerülő szükségletek ellátására szegény sorsú rokonaikat és más
99