a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Budai zsidók gyermekeiket Bécsbe és a Balkán félsziget nagy
rabbijaihoz küldték iskolába, míg a bécsiek Budán taníttatták a fiatalokat.
A 16-17 században a keresztény országokban ismétlődő
üldözések alól többször is menekültek a zsidók a toleránsabb török
fennhatóság alá, és a hódoltsági területekre a Balkánról is bevándorlás
indult meg. Ebben az időben elszórtan már az alföldi városokban is
találhatunk zsidókat, de nem tudni, elegen voltak-e, hogy községet
alkossanak. A legjelentősebb centrum továbbra is Buda, a vezérbasi
székhelye, de nagyobb (részben vagy egészben szefárd) gyülekezetek
alakultak ki Belgrádban, Váradon és Temesváron is. 63 A gazdasági,
politikai helyzet bizonytalansága, az elhúzódó háborúskodás miatt
azonban a török kezére került országrészeken sem nőtt egészében
jelentősen a zsidó népesség száma.
A 16. század végén, a 17. század elején dúló hosszú, úgynevezett
„tizenöt éves” háború (1591-1606) sok megpróbáltatást hozott a zsidó
közösségekre. Sok zsidó elmenekült, számosan elpusztultak.
Székesfehérvár zsidóságából 22 személyt a fogságból kellett kiváltani. a
császári seregek két ízben is (1598, 1602, 1603) megkísérelték Buda
ostromát. A mai Bécsi-kapu közelében fekvő gettó lakói hősiesen védték
otthonukat, egy alkalommal közelharcban szorították vissza a várkapun
bezúduló támadókat. 64
A 17. század második felében a tradicionális életvitelű ezer körüli
létszámú budai zsidó három rítus között oszlott meg: a spanyol eredetű
szefárdok és a birodalom közel-keleti tartományaiból származó „szíriai
község” mellett újra domináns szerephez jutottak a gyülekezetnek
mintegy kétharmadát alkotó, lengyelországi, litvániai, alsó-ausztriai és
bécsi menekülőkkel is gyarapodott askenáz zsidók. Ezekről a területekről
érkeztek a legtekintélyesebb rabbik Budára, bár vallási dolgokban a
Török Birodalom zsidó központjai – köztük is kiemelten a szaloniki
16