a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

feltételek mellett lehetett elnyerni egy-egy kocsma vagy mészárszék
használatának jogát. Még kevésbé volt kívánatos a vagyontalanok
számának emelkedése, hiszen eltartásuk a hitközségeket terhelte volna.”
– FAZEKAS Róza: A Szatmár megyei zsidóság az 1848. évi összeírás
tükrében in: CSERVENYÁK L. (szerk.): Emlékkönyv Hársfalvi Péter
születésének 60. évfordulójára, (Nyíregyháza: 1989), 155-156. A rendi
országgyűlés tagjaiból nem hiányzott a hajlam egy bevándorlási törvény
meghozatalára, talán az akarat is meglett volna hozzá, „[…]de
kétségtelen, hogy az időnként felmerült kívánságot már csírájában fojtotta
el a bécsi udvar, amely a császári jogar tartományainak lakosságát nem
akadályozhatta meg a szabad költözködés jogában.” –
VENETIANER.1922, 163.
71/ A zömében német eredetű polgárság számára a (magyarosodás
útján első lépéseit megtévő) zsidóság beköltözése az éleződő nemzeti
kérdés korában a gazdasági-társadalmi-vallási ellentéten túl etnikai
konfliktust is jelentett. Több város is megkísérelte útját állni a zsidók
letelepedésének, vagyis inkább a zsidó kereskedők és mesteremberek
versenyének, de sikertelenül. Így például „Pozsonyban például a gettó
rácsán kívül 1842-ig csak egy zsidó bolt volt, amint azonban újak
keletkeztek ezután, a jó pozsonyiak azonnal megütköztek rajta. – 1846-
ban folyamodik ’a városi céhmesterek és polgári kereskedők testülete’ a
Helytartótanácshoz, hogy a zsidóknak a városban való üzletnyitás és
lakhatás ne engedtessék meg. És bár a Helytartótanács több ízben azt
feleli, hogy ’ha a héber kereskedők a kívánt képességet kimutatják, el
nem tilthatók’, amint ez az 1840:29. törvénycikk természetes
következménye volt, a céhmesterek és polgári kereskedők nem tudnak
belenyugodni a dolog ilyetén való folyásába, és újra meg újra kérik a
zsidóknak a városból való kizárását, utoljára 1847-ben is.
190