a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

kapcsolatos politikáját: a zsidó szellem megvetése71 és a hit a zsidó
egyén állampolgárrá való nevelésében. A császár közügyi és jogi
területen a német (vagy akár latin és/vagy magyar) nyelv előírásával
(két éves határidővel)72 a héber és jiddis nyelv elhagyására kötelezte a
zsidókat, s érvénytelennek nyilvánította a héberül írt iratokat, üzleti
könyveket. Megtiltotta a héber vagy jiddis nyelvű profán könyvek
nyomtatását vagy akár behozatalát. A cenzúra zavartalan érvényesülése
érdekében még a vallásos irodalmat is csak akkor engedélyezte, ha
tiszta héber nyelven íródott. A hasznos állampolgárrá nevelés érdekében
elrendelte az állami felügyelet alatt álló, normál(is) tanrendszer szerint
berendezendő németnyelvű zsidó népiskolák felállítását,73
megengedve, hogy zsidó tanulók a keresztény iskolákat is
látogathassanak. Hasonlóképp lehetővé tette, hogy a zsidók a
fővárosokban, ahol egyetemek vannak, a teológiát kivéve felsőfokú
stúdiumokat végezhessenek, tudományos pályára léphessenek. A
rendelet kiadásától számított tíz év múlva az iskolai végzettség nélküli,
25 év alatti zsidókat eltiltotta az iparűzéstől, nagykereskedelemtől,
földbérlettől. Eltörölte az öltözeten viselt megkülönböztető jeleket (1783),
sőt, bizonyos esetekben engedélyezte a zsidók számára a kitüntetés
számba menő kardviselést is. Jó szándéktól vezérelt, jellegzetes
aufklérista rendelete a zsidók szakállviselésének eltiltására olyan
ellenállást váltott ki, hogy a császár ezt a rendelkezését – a pozsonyi
zsidóság egyik vezetőjének, Koppel Thebennek a közbenjárására -
három hónap multával visszavonta.
Bár a türelmi adó74 beszedéséről fiskális okokból nem
mondhatott le, a megszégyenítő elnevezést 1785-ben a semleges
kamerális taksa megnevezéssel cserélte fel. Még ebben az évben a
zsidók kérésére eltörölte az egy forintra rúgó megalázó, a belső
75