a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

méltatlan dologtól – távol tartotta magát mindenféle antiszemita
megmozdulástól.” – Vő. FEJTŐ:2000, 12-13, 320
74/ A történtek részletes ábrázolását és elemzését lásd
VENETIANER:1922, 162-172. 1847. december 11-én a kerületi, majd
1848. január 27-én az országos gyűlésen a magyar honosságról
kibontakozott vitában a feltételek közé a bevett valláshoz való tartozást is
felvenni követelték. A törvényjavaslatot végül, a pozsonyi követ
indítványára, a következő, a zsidók hátrányos paragrafussal egészítették
ki: „A honban lakó zsidókra nézve az 1840:29. tc. rendelete
fennmaradván, külföldi zsidók sem be nem vándorolhatnak, sem meg
nem telepedhetnek.” (A javaslatot a főrendiház rövid tárgyalás után
módosítás végett visszaküldte, újabb tárgyalására azonban már nem
került idő s így törvényerőre nem is emelkedett.)
75/ Kossuth kompromisszumos tervezetét, amelyben azt indítványozta,
hogy a város képviselőtestületének legyen joga, egyes izraelitákat, kiket
erre érdemesnek talál, választói joggal felruházni, végül is leszavazták. –
Vö. BERNSTEIN:1998, 23-24.
76/ A zavargások kirobbanásához a szerveződő nemzetőrség körüli
problémák szolgáltak ürügyül. Amikor március 19-én az éppen alakuló
nemzetőrségbe néhány zsidó is be akart lépni, az összegyűlt pozsonyiak
a kizárásukat követelték. A városi tanács a zavargásokat megelőzendő,
falragaszokon hirdette ki, hogy „minden ingerültség elkerülésére a zsidók
a nemzetőrségbe fel nem vétenek.” Másnap a pozsonyi zsidók is
kiragasztották nyilatkozatukat, mely szerint az eddig besorozott izraeliták
önként visszalépnek. Ez azonban már kevés volt a tömeg
lecsillapítására. A zsidókra kedvező választójogi törvényjavaslaton
túlmenően a polgárság leginkább azt sérelmezte, hogy az 1840:29 tc.
értelmében a zsidók nem csupán a pozsonyi várhegyen lévő gettóban, de
magában a városban is lakhattak, és üzleteket nyithattak. A polgárok a
193