a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

6/ VARGA J. János: Kollonich Lipót és az „Einrichtungswerk des
Königreichs Hungarn.” in: Századok, 1991/5-6 (1991) 449-488.
7/ Idézi BENCE:1988, Bevándorlás, 2
8/ Ezt a tilalmat poena capitalis terhe mellett (végrehajtott halálos
ítéletről itt sem tudunk) 1700. január 19-én Erdélyre is kiterjesztette: a
zsidókat eltiltotta az arany, ezüst és higanybányák közelében való
tartózkodástól és e fémekkel való kereskedéstől – vö. MZSO2:1937,
322. sz. E rendeletben került először kifejtésre az az ok, amely az
uralkodókat ennek az intézkedésnek meghozatalára késztette: félelem,
hogy a zsidók a nemesfémeket és a higanyt összevásárolják és ezzel a
kincstárt megkárosítják. Erdélyben „egy 1736-ban kiadott rendelet
értelmében zsidó és török kereskedők csak Törökországból hozott
szőrme- és bélésárukkal kereskedhettek. Német- vagy Lengyelországból
nem importálhattak. Ha ennek ellenére behoztak ezen országokból árut,
azt elkobozták. Zsidók nem bérelhettek vámot, nem űzhettek ipart.” –
CARMILLY–WEINBERGER:1995, 91. I. Lipótnak a zsidókat a
bányavárosokból kitiltó rendelete, amelyet III. Károly 1727-ben
(részletekbe menő szabályzat kíséretében) újból kiadott és Mária
Terézia 1748-ban, majd 1753-ban ismét felelevenített, Magyarországon
és Erdélyben egészen 1860-ig maradt életben. Eltörlése volt az utolsó
lépés a zsidók korlátlan letelepedési jogának biztosítása érdekében.
9/ Lásd GONDA:1992, passim és GRÜNWALD Fülöp: A zsidók
története Magyarországon 1790-ig, (Budapest: kiadatlan kézirat a
Magyar Országos Rabbiszeminárium könyvtárban, é.n. [1940-es évek
eleje]), passim. Zsidóknak katolikus egyházmegyei központokban való
letelepedését 1840 előtt csak Veszprémben és Nagyváradon
engedélyezték. A kormányzat, illetve a kisebb-nagyobb települések
pénzügyi érdekei a zsidók megtelepülése mellett szóltak – így
alakulhattak ki a délen fekvő Aradon és Temesvárott, ahol az állam
78