a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Megnőtt az ország középső részein élő zsidó közösségek, köztük
elsősorban az óbudai Zichy-uradalmon kialakult gyülekezet jelentősége
is. Az országnak egyre inkább kulturális-gazdasági központjává váló, de
a zsidók számára tilalmas Pest-Buda közelében fekvő Óbuda zsidó
népessége különösen a század közepén indult növekedésnek. (Az első
zsidóknak még az 1710-es években engedte meg a nagybirtokos Zichy
grófi család a letelepedést. 1727-ben 25, 1770-ben 208, 1785-ben pedig
már 285 családfőt írtak össze.) A 18. század közepén Óbuda az ország
zsidóságának második szellemi - társadalmi központjává vált. 1785/87-
ben az itteni zsidó közösség létszáma 1,647 főre nőtt. Ez a szám és az
itteni közösség gazdasági jelentősége komolyan veszélyeztette a
pozsonyi gyülekezet primátusát. 49
Ebben a korban már jól megfigyelhető a magyarországi zsidóságon
belüli differenciálódás. A szatmári béke után III. Károly néhány,
leginkább az udvari és kamarai szállítók sorából kikerülő zsidó család -
így a Schlesingerek, Oppenheimek, Wertheimerek, a Keppischtestvérek,
a Landestorffer család tagjai, Simon Michel, Moyses Jakab,
Izsák Hirschel, vagy Samuel Bacharach, a temesvári királyi posztógyár
bérlője - szolgálatait azzal jutalmazta, hogy személyükre és részben
családjukra vonatkozó királyi privilégium leveleket (litterae privilegiales,
protectionales) állított ki. Ezek a kiváltságolt családok a hazai zsidóság
valóságos arisztokratái ebben a korban, hiszen patrónusuk, véduruk
(Schutherr) maga az uralkodó. A királyi védlevél jóvoltából az országban
- a zsidók számára tilalmas helyek kivételével - bárhol letelepedhetnek,
megfordulhatnak, mindenféle áruval nyitott üzletben is kereskedhetnek.
A kiváltságlevéllel rendelkező zsidónak nem kellett zsidó jelet viselni,
ugyanannyi vámot fizetett, mint az ország keresztény lakosa. Vallását
szabadon gyakorolhatta, ügyeiben nem a helyi hatóságok, hanem a
király képében a magyar királyi kamara döntött. 50 Ezeknek a gazdag és
65