a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

19/ A korabeli felvilágosultak-felvilágosítók jellemző típusa a világi
tudományokra szomjazó fiatal, gyakran (korábbi) jesíva-bócher (Vö.
MUNK:2002, passim). Közéjük tartoztak a Vencel-korona országaiból
bevándorló ifjak, akik a jómódú családoknál házitanítóként
tevékenykedtek. A nem zsidó kultúrával érintkezve sokan eltávolodtak a
zsidóságtól, akár ki is keresztelkedtek. „E rétegből kerültek ki a
szabadfoglalkozású pályákat választó első zsidók. Többen közülük az
irodalom felé vették útjukat, jelentős szerepet vállalva a magyarországi
német nyelvű irodalomban és újságírásban.
A felvilágosultak másik típusa a héber mászkil [felvilágosult,
felvilágosító, a hászkálá követője – H. Gy.] , aki
elsajátította a kor felvilágosult eszméit, de megmaradt a zsidóság
keretein belül. Különbségeket azonban közöttük is felfedezhetünk; a
mérsékelt felfogású mászkil-t, másrészt a zsidó hagyományokhoz
kritikusan viszonyuló felvilágosultakat. A zsidó hagyományok alapján
állók közül kiemelkedett a Rosenthal család. A móri Rosenthal Naftali
(1728-1798) Moses Mendelsohn fiatalkori barátja volt, fia, Rosenthal
Salamon (1764-1845) fordította héberre Mendelsohn /…/ műveit /…/ és
kapcsolatban állt korának mérsékeltebb felvilágosult tudósaival, köztük a
prágai Slómó Jehudá Leib Rappoporttal (1790-1867) és a páduai Smuel
Dávid Luzattóval (1800-1865).
A magyarországi héber mászkil-ok közül kiemelkedett Levisohn
Salamon (1789-18239, a modern héber irodalom jelentős személyisége.
A többi mászkil szerepe irodalmi szempontból jelentéktelen volt, de mivel
műveltségük héber jelleget viselt, nagy hatást tudtak gyakorolni
hagyományhű környezetükre. Többen közülük, nagyrészt vidéki városok
lakói, a bécsi időszaki héber kiadványokban publikálták írásaikat.” –
KATZBURG:1999, 60.
165